Morfológia
A Sorbus javorkae lombhullató, kisebb termetű fa vagy nagyobb cserje, rendszerint 5–12 méter magas. Koronája tojásdad vagy lazán kerekded, ágrendszere finoman elágazó. Kérge szürkésbarna, idősebb korban enyhén repedezett.
Levelei egyszerűek, elliptikusak vagy széles tojásdadok, szélük fogazott vagy sekélyen karéjos. A levélfelszín sötétzöld, a fonák világosabb, gyakran szürkésfehéren molyhos. A lomb ősszel sárgás, narancsos vagy vöröses színezetet ölthet.
Virágai tavasszal nyílnak, fehérek, bogernyős virágzatokban. Termései kisebb, piros vagy narancsvörös áltermések, amelyek ősszel érnek és madarak számára fontos táplálékot jelentenek.
Növényföldrajz
A faj a Kárpát-medence és a közép-európai hegyvidékek ritka, lokális elterjedésű berkenyéi közé tartozik. Főként mészkedvelő erdőkben, sziklás lejtőkön, erdőszegélyeken fordul elő. Elterjedése mozaikos, kis populációkhoz kötött.
Ökológiai igények
A Sorbus javorkae napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. A jó vízáteresztő, gyakran meszes, köves talajokon fejlődik jól. Fagytűrése jó, és a szárazabb hegyvidéki környezethez is viszonylag jól alkalmazkodik. A pangó vizet nem viseli el.
Etimológia
A Sorbus latin eredetű név, jelentése berkenye. A javorkae fajnév Jávorka Sándor magyar botanikus emlékét őrzi, aki a magyar flóra és növényrendszertan kiemelkedő kutatója volt.
