Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Spiraea × arguta - élesfogú gyöngyvessző

Hibrid díszcserje a rózsafélék (Rosaceae) családjából: a Spiraea × multiflora és Spiraea thunbergii keresztezéséből származik. 

Jellemzése (morfológia, díszérték, igények)

  • Életforma, méret:
    Lombhullató, középmagas cserje, általában 1,5–2,5 m magas és hasonló széles, sűrű, boltozatosan íves ágrendszerrel, gömbölyded–szétterülő habitussal. 

  • Hajtás, lomb:

    • vékony, kecsesen ívelt, lehajló vesszők;

    • levelei keskeny, lándzsás–elliptikus, egyszerű, 2–4 cm-es, többnyire ép vagy finoman fűrészes széllel, tavasszal friss zöld, ősszel sárga–sárgásbarna árnyalatot vehetnek fel. 

  • Virágzás:

    • fő dísze a kora tavaszi, nagyon tömeges virágzás – általában április körül;

    • az előző évi hosszú, íves vesszők teljes hosszán apró, hófehér, 5 sziromlevelű virágok tömör csomókban nyílnak, szinte elborítva az egész bokrot, „habos” hatást keltve;

    • méhlegelő, rovarok tömege látogatja.

  • Élőhely- és kertészeti igény:

    • napos–félárnyékos fekvésben virágzik legjobban;

    • talajban viszonylag igénytelen, de a jó vízellátású, laza, tápdús vályogtalajt kedveli;

    • meglehetősen fagytűrő, edzett, kevés betegséggel; metszést jól visel – virágzás után célszerű a legrégebbi, elöregedett vesszőket tőből kivágni, hogy fiatal hajtásokat neveljen.

Felhasználás a kertben:

  • szoliterként tavaszi „látványcserje”;

  • virágzó sövényként (szabad sövény);

  • nagyobb kertekben cserjecsoportok tavaszi fókuszpontja;

  •  

Etimológia

Nemzetségnév: Spiraea

  • A „Spiraea” név az ókori görög „speira” (σπεῖρα) szóból származik, amelynek jelentése:

    • „koszorú”, „gyűrű”, „csavarodó vonal”, „spirál”.

  • Ez a névválasztás arra utal, hogy a spireák hosszú, ívelt vesszőit koszorúknak, díszfüzéreknek használták, illetve a hajlékony gallyak „spirális”, íves vonalvezetésére. 

Innen ered a magyar „koszorúcserje” és az angol garland spirea név is (garland = koszorú).

Hibridnév: „× arguta”

  • Az „arguta” latin melléknév, a „argutus” szóból, jelentése többek közt:

    • „éles, hegyes”, „élesen körvonalazott”, de átvitt értelemben „élénk, ragyogó” is.

  • A legtöbb botanikai értelmezés szerint itt az „arguta” a növény finom, „hegyes”, keskeny leveleire és apró, élesen kirajzolódó fehér virágtömegeire utal – azaz az egész cserje „élénk, csipkeszerű” megjelenésére.

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek