Spiraea crenata - csipkéslevelű gyöngyvessző

Kisebb termetű, fehér tavaszi virágzású cserje, a Rosaceae családból.

Jellemzése

• Életforma, méret:
  Lombhullató, sűrű, bokros cserje, általában 1–1,5 m, ritkán ~2 m magas. Vékony, enyhén íves, többnyire felfelé törő, később kissé lehajló vesszői vannak.

• Hajtások, lomb:

  • fiatal hajtások kissé szögletesek, eleinte pelyhesek, később kopaszak;

  • levelei keskeny-tojásdad vagy szélesen fordított tojásdad (obovát), 1–3(4) cm hosszúak;

  • a levél szél csak a csúcs felé finoman fűrészes/fogacskás, innen a „crenata” (fűrészes szélű) név;

  • felszínük zöld, fonákjuk kissé halványabb, gyéren pelyhes vagy kopasz.

• Virág:

  • május körül nyílik;

  • a rövid oldalhajtások csúcsán kis, félgömbös ernyőkben álló hófehér virágok ülnek, amelyek szinte beborítják az egész bokrot;

  • jó méhlegelő, sok rovar látogatja.

• Élőhely- és kertészeti igény:

  • a természetben sztyeppréteken, erdőssztyeppek cserjéseiben, száraz lejtőkön nő;

  • napfénykedvelő, jól tűri a száraz, meszes, sovány talajokat is, fagytűrő (Z 3–4).

  • kertben edzett, de kevésbé ismert, mint a Spiraea × vanhouttei típusú díszspireák.

Növényföldrajz

• Elterjedés:
  Kontinentális Eurázsiai sztyeppfaj, fő törzselterjedése:

  • Közép- és Kelet-Európa: Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Ukrajna, Oroszország európai része, Balkán egyes részei;

  • Nyugat-Szibéria, Közép-Ázsia (Kazahsztán, Turkmenisztán), Észak-Kaukázus, Észak-Irán, Altaj.

• Magyarországon:
  klasszikus sztyepprétek, homoki gyepek ritka, relikt cserjéje; a 20. század végén kihaltnak hitték, majd 2000 után temetőkben és maradványgyepekben újra felfedezték több helyen.

Etimológia

• Nemzetségnév – Spiraea
  A görög „speira” = „koszorú, gyűrű, spirál” szóból ered. A spireák hosszú, íves ágrendszerére és a koszorúként használható virágfüzérekre utal – innen a „koszorúcserje / menyasszonyfátyol” jellegű nevek is.

• Fajnév – crenata
  A latin „crenatus/crenata” = „fűrészesen, fogacskásan bemetszett (levélszél)” – közvetlen utalás a faj finoman fogazott levélszélére, amely csak a levél csúcs felé jelenik meg.

Védettség

• A csipkés gyöngyvessző Magyarországon védett növényfaj,
  természetvédelmi értéke 50 000 Ft/egyed.

• A 20. század végén a hazai flórából kipusztultnak (RE – regionálisan kihalt) tartották, a fa- és cserjefajok Vörös Listájában is így szerepelt.

• 2000-ben fedezték fel újra a pusztamonostori temetőben, azóta több kutatás kimutatta további temetők és néhány más élőhely állományait is (ma is nagyon kevés, szórványos lelőhely ismert).

Védelem gyakorlata:

• Mivel állományai gyakran falusi temetőkben, „félvad” kertekben maradtak fenn, a természetvédelem számára fontos feladat az önkormányzatok, egyházak, temetőkezelők tájékoztatása, hogy bozótirtás, akác-, orgona-irtás közben ne pusztítsák el a bokrokat.

• A faj sztyeppei reliktum, tehát az eredeti száraz sztyepprétek, erdőssztyeppek megőrzése (vagy helyreállítása) kulcskérdés a hosszú távú fennmaradáshoz.

Helyzet a környező országokban, nemzetközi szinten

• Több közép-kelet-európai országban ritka, veszélyeztetett fajként kezelik (kontinentális sztyeppcserje).

• Szlovákiában friss adatok alapján a nemzeti Vörös Listán kritikusan veszélyeztetett (CR) kategóriába javasolják sorolni.

• Egyes országok (pl. Bulgária) természetvédelmi jogszabályainak mellékleteiben is szerepel a megőrzendő fajok között.

• Globális IUCN-vörös listán külön még nincs értékelve, inkább regionális/nemzeti szinten kezelik veszélyeztetettként.