Staphylea colchica

• Életforma, méret: lombhullató cserje vagy kis fa; általában 2–4(–5) m magas, sűrűn sarjadzó tövű.

• Hajtás/levél: zöldes–barnás, finoman barázdált hajtások. Levelei többnyire páratlanul összetettek (5–7 levélke); levélkék tojásdad–lándzsásak, fűrészes szélűek.

• Virág: kora tavasszal (III–IV) a lombfakadás idején–előtt lecsüngő, fehér (néha krémes), kellemesen illatos csomókban (ernyők/bugákban). Jó méhlegelő.

• Termés: jellegzetes, felfújt, papírvékony, hólyagszerű tok (3 rekesz), éréskor sárgás–barnás; benne 1–3 gömbölyű, barnás mag.

• Ökológia: félárnyék–nap; üde, laza, jó vízáteresztésű talajt kedvel, a mész jelenlétét tűri. Árnyékban kevesebbet virágzik.

Növényföldrajz

• Őshonos: Kaukázus és környéke (Grúzia–Abházia–Kis-Kaukázus, Északkelet-Törökország), valamint a Fekete-tenger keleti térsége; hegyalji lombelegyes erdők szegélyein, cserjésekben.

• Magassági öv: nagyjából tengerparttól 1 200–1 500 m-ig, helytől függően.

• Elterjesztés: díszcserjeként Európában régóta ültetik; helyenként kivadulhat, de invazívnak nem számít.

Kertészeti tudnivalók

• Télállóság: jó.

• Fekvés: félárnyékos–napos; tűri a szelet, de a forró, száraz délutáni napot érdemes kerülni.

• Talaj: üde, humuszos, mérsékelten meszes közeg ideális; pangó víz ne legyen.

• Metszés: virágzás után enyhe ritkítás vagy az elöregedett vesszők tőből kivágása; jól sarjadzik.

• Szaporítás: sarj osztása, zölddugvány, vagy friss mag (rétegezést igényelhet).

• Felhasználás: kora tavaszi illatos dísz, erdőkerti hangulatba, félárnyékos szegélybe; természetes hatású cserjesorba.

Megkülönböztetés rokon fajoktól

• S. pinnata (közönséges hólyagfa, K–Közép-Európa): levelei többnyire 3 levélkések, termése keskenyebb; később virágzik.

• S. holocarpa (Kína): virága gyakran rózsaszínes–fehéres, díszkertben magasabbra nő, levelei nagyobbak.

Etimológia

• Staphylea: az ógörög σταφυλή (staphylé) = „szőlőfürt, bogyócsomó” szóból – a csüngő virág- és termésfürtökre utal.

• colchica: „Kolkhiszhoz (Kolchis) tartozó”, a Fekete-tenger keleti partvidékének ókori neve (ma főként Ny-Georgia), az őshazára utal.