Symphoricarpos albus - hóbogyó

Jellemzése

• Életforma: lombhullató cserje, 1–1,5(–2) m magas, sűrűn ágas, erősen sarjadzó, így gyorsan bokorcsoportot / sövényt képez.

• Hajtás: vékony, ívesen lehajló vesszők, fiatalon zöldes, később barnásszürke.

• Levél:

  • kicsi, kerekded–tojásdad, 1–4 cm hosszú,

  • többnyire ép szélű, néha enyhén karéjos,

  • színe matt zöld vagy kékeszöld, fonákon világosabb.

• Virág:

  • kora nyártól (VI–VII) nyílik,

  • apró, fehéres–rózsaszínes, harang alakú virágok laza csomókban az ágvégeken,

  • rovarmegporzású, nektárt is ad.

• Termés (a „hóbogyó”):

  • nagy, hófehér, szivacsos bogyótermés, 0,8–1,2 cm,

  • több termés szorosan összecsoportosul az ágvégen → látványos fehér fürtök nyár végén–ősszel,

  • a bogyók gyakran tél elejéig a növényen maradnak.

• Toxicitás: a termés embernek enyhén mérgező / irritáló, gyermekeknek nem szabad engedni, hogy megegyék; a madarak egy része viszont fogyasztja.

• A termésben (ahogy a levélben és szárban is) triterpén-szaponinok vannak.

• Ezek „szappanszerű” anyagok, amelyek:

  • irritálják a gyomor- és bélrendszert,

  • nagyobb adagban hányást, hasmenést, hasi görcsöt okozhatnak,

  • kémcsőben hemolízist (vörösvérsejt-lízist) válthatnak ki, de az emberi szervezetben ehhez nagyon nagy mennyiség kéne.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos: Észak-Amerika nagy része – Kanada déli zónája, USA északi és nyugati államai, főleg erdőszéleken, folyóvölgyekben, ligetes területeken.

• Élőhely:

  • félárnyék–árnyék–nap, igen tűrőképes,

  • üde–félszáraz, közepes tápanyag-tartalmú talajokon nő a legjobban, de gyenge, kavicsos, városi talajba is beletörődik,

  • jó télálló és szárazságtűrő.

• Másodlagos elterjedés: díszcserjeként sokfelé betelepítették Európába, hazánkba is; helyenként kivadulhat útszéleken, erdőszegélyben.

Kertészeti szerepe

• Előnyök:

  • nagyon igénytelen,

  • árnyékban is jól takar,

  • dekoratív fehér bogyói ősszel–tél elején,

  • gyorsan záró cserjesávot ad rézsűre, kerítés mellé.

• Hátrányok:

  • erősen sarjadzik, ha nem kordában tartjuk, elvadulhat és kiszoríthat más fajokat,

  • botanikailag és természetvédelmileg több helyen invazívnak tekintik.

Etimológia

• Symphoricarpos

  • görög symphorein = „együtt hordani, összegyűjteni”

  • • karpos = „gyümölcs”
      → jelentése kb. „együtt álló termések”, ami a szorosan összecsoportosuló bogyókra utal az ágvégeken.

• albus – latinul „fehér”, a faj jellegzetes fehér bogyószínére utal.