Jellemzés
-
Típus: lombhullató, kistermetű cserje.
-
Méret: általában 1–1,5 m magas, hasonló szélességgel; lassú–közepes növekedés, szép gömbölyded bokor.
-
Korona: tömött, sűrűn elágazó, „párnaszerű”; jól tartja az alakját, kevés metszést igényel.
Lomb
-
Levél: kicsi, kerekded–tojásdad, 2–4 cm, ép szélű, sötétzöld;
-
egész nyáron dús lombot tart, ősszel többnyire sárgászöld–barnás színeket ad (nem az őszi szín a fő dísze).
Virág
-
Virágzás ideje:
-
fővirágzás: május vége–június eleje,
-
jó kondiban később gyenge másodvirágzás is lehet nyár vége felé.
-
-
Virág:
-
rengeteg apró, lilás–rózsaszín bimbó,
-
kinyílva halvány levendula–lila, illatos virágok,
-
4–10 cm-es tömött bugák, de a bokrot annyira ellepik, hogy „mályvaszín felhőnek” hat.
-
-
Illat: jellegzetes orgonaillat, kissé lágyabb, finomabb, mint a közönséges orgonáé (S. vulgaris).
Igények
-
Fekvés:
-
teljes nap → legbőségesebb virágzás,
-
félárnyékot elvisel, de akkor kevesebb virág lesz.
-
-
Talaj:
-
jó vízáteresztésű, középkötött, enyhén savanyútól gyengén meszesig sok mindent elvisel,
-
a pangó víz árt, de nem túl kényes.
-
-
Vízigény: közepes; beállt bokor meglehetősen szárazságtűrő, nagy hőségben meghálálja az alkalmankénti alapos öntözést.
-
Télállóság: kiváló (hibátlanul bírja a magyar teleket).
Gondozás
-
Metszés:
-
ha szükséges, közvetlenül elvirágzás után vágd vissza kicsit (a következő évi bimbók nyár közepe táján alakulnak – ha később metszenéd, azokat vágnád le);
-
néha (3–4 évente) 1–2 öreg ágat tőből ki lehet venni fiatalításra.
-
-
Trágyázás: tavasszal kevés komposzt vagy lassú hatású díszcserje-táp bőségesen elég.
-
Kártevők: általában egészséges; néha levéltetű, lisztharmat, de sokkal kevesebb gond vele, mint a "nagy" orgonákkal.
Felhasználás
-
Előkertek, kis kertek, sziklakertek pereme, utak–bejáratok mellé;
-
nagyon jó alacsony virágzó sövény (kb. 60–80 cm-es tőtávval),
-
nagyobb kertekben rózsa- és évelőágyásokba szegélyként, szoliterként is szép.
-
Edényben is tartható néhány évig (nagy, fagyálló cserépben).
Növényföldrajz
-
Az alapfaj (Syringa meyeri) É-Kína, Korea vidékeiről származó, alacsony termetű orgonafaj.
-
A ‘Palibin’ egy szelektált, különösen kompakt és bővirágú klón, ma világszerte elterjedt díszfajta.
Etimológia
-
Syringa – a görög syrinx = „cső, furulya” szóból, eredetileg a bodzára használták, de Linné átvitte az orgonára is (az üreges, csőszerű, régen sípkészítésre is alkalmas vesszők miatt).
-
meyeri – Meyer botanikus (E. H. F. Meyer) neve után.
-
‘Palibin’ – Ivan Ivanovics Palibin (1872–1951) orosz botanikus, dendrológus tiszteletére elnevezett fajta; a kelet-ázsiai fásszárúak kutatója volt.
