Syringa vulgaris 'Andenken an Ludwig Späth' - orgona

Botanikai–kertészeti jellemzés

• Alapfaj: Syringa vulgaris (közönséges orgona)

• Típus: lombhullató díszcserje / kisebb fa

Méret, habitus

• Középmagas, kb. 3–5 m magasra növő, többtörzsű, terebélyes cserje vagy kis fa. 

• Koronája szélesen szétterülő, hajtásai felfelé törők, később szétterülnek.

Levél

• Szíve alakú, ép szélű, sötétzöld levelek, 5–12 cm hosszúak. 

• Ősszel többnyire sárgára színeződnek. )

Virág

• Nagyon illatos, egyszerű virágú fajta.

• Virágai mély borvörös / bíbor-lila árnyalatúak. 

• A virágzat keskeny, de hosszú bugákból/panikulákból áll, akár 25–30 cm hosszú is lehet; a bimbók sötétebb, a nyílt virágok valamivel világosabb bíborok. 

• Virágzási idő: késő tavasz (május), 2–4 hétig igen dúsan nyílik. 

Igényei, felhasználása

• Fényigényes, napos fekvésben virágzik a legjobban.

• Talaj: jó vízáteresztő, átlagos vagy enyhén meszes, tápanyagban közepesen gazdag talaj; a túl nedves, pangó vizes helyet nem kedveli.

• Kiváló szoliternek, virágzó cserjecsoportba, ill. kisebb lazasövénynek.

• A fajta több forrás szerint a „legjobb sötétlila/bíbor orgonák” között van, és megkapta az RHS Award of Garden Merit (AGM) díját. 

Növényföldrajz (alapfaj)

• Az alapfaj, Syringa vulgaris, Délkelet-Európában őshonos (Balkán, hegy- és dombvidéki cserjések, sziklás lejtők). 

• Már a 16–17. század óta termesztik Európa-szerte, majd Észak-Amerikában is, így ma gyakorlatilag világszerte ismert díszcserje. 

• Az ‘Andenken an Ludwig Späth’ kertészeti eredetű fajta (cultivar), nem vadon élő forma.

Etimológia, nemesítéstörténet

Nemzetségnév – Syringa

• A Syringa név a görög „syrinx” (= cső, furulya) szóból ered, utalás a hajtások lágy, üreges belére, amelyet régen sípfaragásra is használtak. 

Fajnév – vulgaris

• Latin „vulgaris” = „közönséges, általános”, vagyis a „közönséges orgona”.

Fajtanév – ‘Andenken an Ludwig Späth’

• Német kifejezés: „Andenken an Ludwig Späth” = „Emlék(ül) Ludwig Späthnek” / „Ludwig Späth emlékére”.

• A fajtát a híres berlini Späth faiskola (Baumschule L. Späth) nemesítette, konkrétan Franz Ludwig Späth hozta forgalomba 1883-ban, apja, Ludwig Späth (1793–1883) emlékére. 

• Franciás szinonim neve: ‘Souvenir de Louis Spaeth’, ami ugyanazt jelenti („Ludwig Späth emlékére”), és egyes katalógusokban ezzel a névvel szerepel.