Botanikai–kertészeti jellemzés
-
Alapfaj: Syringa vulgaris (közönséges orgona)
-
Típus: lombhullató díszcserje / kisebb fa
Méret, habitus
-
Általában 3–4(–5) m magas, erőteljes növekedésű, többtörzsű bokor vagy kis fa.
-
Koronája szélesen szétterülő, hajtásai felfelé törők, virágzáskor a bugák a korona felső részét sűrűn ellepik.
Levél
-
Jellegzetes szív alakú, ép szélű, közép–sötétzöld levelek, kb. 6–12 cm hosszúak.
-
Lombja tömött, jól takar, ezért nyáron takaró- és háttérnövényként is jó.
Virág
-
Erősen illatos, telt (duplavirágú) fajta.
-
Bimbóban nagyon sötét bordó–bíborlila, kinyílva mély bíbor-magenta tónusú virágok.
-
A virágok többszörösen telt, fodros hatásúak, emiatt a bugák különösen dúsnak, „nehéznek” hatnak.
-
A virágzat nagy, sűrű, felálló bugák formájában jelenik meg – sokszor párban vagy csoportokban a hajtásvégeken.
-
Virágzási ideje rendszerint közép–késői az orgonák között (többnyire május közepe–vége), így jól kombinálható korábban nyíló fajtákkal.
Igények, felhasználás
-
Fényigényes: napos fekvésben adja a legbőségesebb virágzást és a legmélyebb színt.
-
Talaj:
-
jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús, inkább semleges–enyhén meszes talajokat kedveli;
-
a tartós pangó vizet, vízállást rosszul viseli.
-
-
Télállóság: kifejezetten fagytűrő, a hazai viszonyokat jól bírja.
-
Felhasználható:
-
szoliterként (magányosan) gyepfelületben,
-
virágzó cserjecsoportban más orgonákkal vagy cserjékkel kombinálva,
-
laza sövényként nagyobb kertekben.
-
-
Virágai vágott virágnak is alkalmasak (erősen illatos, látványos bugák).
Növényföldrajz (alapfaj)
-
Az alapfaj, Syringa vulgaris, Délkelet-Európában őshonos: főként a Balkán-félsziget hegy- és dombvidéki cserjéseiben, sziklás lejtőin, erdőszegélyein fordul elő.
-
Már több évszázada termesztik dísznövényként Európa nagy részén, majd Észak-Amerikában is; ma világszerte ismert kertnövény.
-
A ‘Charles Joly’ fajta kertészeti eredetű nemesített kultivár, vadon nem fordul elő; faiskolai szaporítással (oltvány, sarj) terjed.
Etimológia, nemesítéstörténet
-
Nemzetségnév – Syringa
-
A név a görög syrinx („cső, síp”) szóból ered, utalás az orgonafajok üreges, puha belű fiatal hajtásaira, amelyekből régen sípokat faragtak.
-
-
Fajnév – vulgaris
-
Latinul „közönséges, általános” – vagyis a „közönséges orgona”, a legismertebb, „alap” orgonafaj.
-
-
Fajtanév – ‘Charles Joly’
-
A fajtát a híres francia orgonanemesítő dinasztia, a Lemoine-család (Nancy) állította elő a 19. század végén.
-
A név minden valószínűség szerint egy Charles Joly nevű személynek állít emléket (feltehetően korabeli közéleti vagy tudományos személyiség, esetleg a nemesítő ismeretségi köréből), de a pontos névadói háttér a szokásos kertészeti forrásokban ritkán részletezett.
-
