Általános leírás
-
Alapfaj: Taxus baccata (közönséges tiszafa)
-
Típus: örökzöld, lassan közepes növekedésű, oszlopos díszfa / nagy cserje
-
Eredet: Írország, 18. század vége (kb. 1780 körül találták/ismerték fel az oszlopos klónt).
Habitus, méret
-
Fiatalon nagyon szűk, karcsú oszlop / gyertya alakú, idősebb korban kissé kiszélesedő, kúpos–oszlopos koronájú.
-
Magassága: kb. 3–8(–10) m, kedvező helyen akár 10 m fölé is mehet.
-
Szélessége: általában 1–2,5 m, nagyon idősen, szabadon hagyva 3–5 m is lehet.
-
Ágai mereven felfelé törők, szorosan a törzs mellett; a rövid oldalágak miatt a korona rendkívül tömör, zárt.
Lomb, hajtás, termés
-
Tűlevelek:
-
lapos, puhának ható tűk, kb. 1,5–3 cm hosszúak;
-
sötétzöld, fénytelen vagy enyhén fényes lomb;
-
a hajtásokon spirálisan állnak, de sűrűn, minden irányban, így a korona „filcesen” tömör.
-
-
Hajtások: fiatalon zöldek, majd barnásszürkére érnek, a törzs kérge idővel vékony, vörösesbarna, csíkokban leváló.
-
Virág, termés:
-
nőivarú klón, virágai jelentéktelenek;
-
termése a tiszafákra jellemző piros, húsos magköpenyű (arillusos) „bogyó”, benne barna, erősen mérgező maggal – a korona sűrűsége miatt bőven terem.
-
Igények, használat
Fény, talaj
-
Napon, félárnyékban, sőt árnyékban is jól tartható; sűrű lombját árnyékban is megtartja.
-
Talaj:
-
mély, jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús,
-
a homokos–vályog–agyagos, enyhén savanyútól meszesig sokféle talajt elvisel, de a tartós vízállást kifejezetten rosszul tűri.
-
-
Télállóság: nagyjából USDA 6 körül, a magyarországi klímát jól bírja.
Felhasználás a kertben
-
Erős függőleges hangsúly:
-
szoliterként gyepben, bejárat mellett;
-
sorba ültetve keskeny, magas zöldfal / térelválasztó;
-
formális kertekben, temetőkben, kastélyparkokban „oszlopfa”.
-
-
Jól metszehető, formára nyírható (tiszteletbeli topiáris klasszikus).
Toxicitás
-
Az alapfajhoz hasonlóan minden része mérgező (levelek, mag), kivéve a piros húsos magköpenyt – de a mag miatt emberi fogyasztásra nem ajánlott.
Etimológia, rokon fajták
-
‘Fastigiata’ = latin fastigiatus („oszlopos, karcsú, hegyes csúcsú”) – egyértelmű utalás a keskeny, oszlopos habitusra.
-
Közeli fajták:
-
‘Fastigiata Robusta’ – még szűkebb, sötétebb lombú, nagyon karcsú oszlop;
-
‘Fastigiata Aurea’ – hasonló forma, de sárgászöld, aranyos lombbal.
-
