Neotípus — kijelölte: Spjut, 2007 — Franciaország. Lananau Mutohir / Girandi, mocsár mentén, 1930. szeptember 1., Tidestrom 12814, maggal, US herbárium; US: 1528427.
Izoneotípus: US: 1528652.
Francia tiszafa.
Elterjedés: euro-mediterrán.
Cserjék vagy fák. A fiatal ágacskák csüngők vagy vízszintesen állók, szétterülők, rövidek és erősen elágazók, többé-kevésbé felfelé törő, keskeny koronájú jelleggel. Elágazásuk egyenlően villás lehet. Színük sárgásnarancs vagy sárgászöld, és rendszerint a harmadik évre már levéltelenek.
A rügypikkelyek maradók, tompa csúcsúak, megvastagodott vagy gerinces középérrel, sárgás- vagy vörösesbarnák.
A levelek sugarasan állnak, vagy szorosan átfedők és két sorban szélesen szétterülők. Felső, adaxiális oldaluk sárgászöld, a herbáriumi példányokon a csúcs közelében narancsos árnyalatot fejleszthet; egy Norvégiából származó példányon sötét, fémesen zöld színűek. Alsó oldaluk sárgászöldtől zöldesnarancsig változhat. A levelek többnyire szálasak, 1,8–2,2 cm hosszúak és körülbelül 2 mm szélesek, vagy hosszúkásak, mintegy 1,5 cm hosszúak.
Érett hím tobozokat nem figyeltek meg; a rügyek magányosan jelennek meg az ágacskák csúcsa közelében. Egy példányon a mag az ágacska csúcsa közelében található; gömbölyű, vörösesbarna.
Elterjedése: Algéria, Franciaország, Spanyolország, Portugália és Norvégia.
A Taxus baccata var. pyramidalis a hajlékony vagy csüngő, nagyjából azonos hosszúságú ágacskáiról ismerhető fel. Ezek többnyire sárgásnarancs színűek, és az alapjuk felé — a harmadik évre — elveszítik leveleiket. Jellemző továbbá, hogy levelei szélesen elállnak az ágacskáktól.
Egyes ágacskák és levelek majdnem derékszögben állnak el, különösen a típuspéldányon. Ez ellentétben áll a var. baccata jóval keskenyebb ág- és levélszétterülésével.
Hasonlít az elegantissima és jacksonii változatokra is, főként a tobozok csekély száma miatt, valamint az ericoides változatra a levelek sugaras állása alapján — a típuspéldány kivételével.
A Norvégiából származó példány, Gamble gyűjtése, a szokásos sárgászöld levélszín helyett sötétebb, fémesen zöld leveleket visel. Ezt a példányt a szerző a var. pyramidalis változathoz sorolja, mert ágacskái szélesen szétterülők, részben visszahajlók, levelei pedig átfedők; levélállása jobban hasonlít e változat többi példányához, mint más változatokhoz.
