Rendszertani helye, nevek
-
Család: Taxaceae (tiszafafélék)
-
Nemzetség: Taxus
-
Faj: Taxus brevifolia Nutt.
Alaktani jellemzés
Életforma, habitus
-
Örökzöld kis fa vagy nagy cserje.
-
Természetben általában 5–10 m magas, kedvező helyeken kb. 15 m-t is elérhet, de sokszor alacsony, többtörzsű, kicsit kusza cserjének látszik.
-
Koronája gyakran szabálytalan, aszimmetrikus, az árnyas erdőbelsőhöz alkalmazkodott.
Törzs, kéreg
-
A törzs viszonylag karcsú, ágain gyakoriak az elágazások, sokszor kanyargós, csavarodó.
-
Kérge vékony, vörösesbarna, hosszanti csíkokban, pelyhesen leváló, hasonlóan a közönséges tiszafához, de általában még vékonyabb, pikkelyesebb.
Hajtások, levelek
-
Hajtásai zöldes–barnás színűek, rugalmasak.
-
Levelei tűszerűek, de laposak, kb. 1–2,5 cm hosszúak (innen a brevifolia – „rövid levelű” – név).
-
A tűk felszíne sötétzöld, fonákjukon két halványabb, világos sáv látható (légzőnyílás-sávok).
-
A levelek a hajtáson csavarodással két fésűs sorba rendeződnek, az oldalról nézve „lapos legyező” benyomást keltve – nagyon emlékeztet a Taxus baccata-ra, de általában rövidebb tűkkel, kevésbé tömött lombozattal.
Virágok, mag
-
Más tiszafákhoz hasonlóan egylaki, kétlaki jellegű: külön hím- és nőivarú egyedek vannak.
-
A virágok kicsik, jelentéktelenek, kora tavasszal jelennek meg.
-
A mag nem termés, hanem:
-
egyetlen mag, amelyet piros, zselés, húsos magköpeny (arillus) vesz körül;
-
ez a piros, bogyószerű képlet díszértékű, madarak előszeretettel fogyasztják.
-
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshazája: Észak-Amerika nyugati partvidéke –
Alaszkától Brit Columbián és a Csendes-óceáni parti államokon (Washington, Oregon, Kalifornia) át Idaho, Montana, valamint az USA és Kanada nyugati-hegységi területei. -
Elsősorban hűvös, csapadékos, óceáni hatású klímán fordul elő.
-
Jellemző élőhelye:
-
árnyas, párás tűlevelű erdők, vörösfenyő-, duglászfenyő-, nyugati cédrus- és hemlokkertek aljnövényzetében;
-
völgyek, patakvölgyek, mély völgyoldalak, ahol állandóbb a talajnedvesség.
-
-
Erősen árnytűrő faj, az alsó lombkoronaszintben, „aljnövényzeti fává” alakulva él; ritkábban lép ki a teljes napra.
Ökológiai és élettani sajátosságok
-
Fényigény: kifejezetten árnytűrő, a zárt erdőben is évtizedekig, évszázadokig elél.
-
Talaj: a mély, humuszos, jó vízgazdálkodású, többnyire savanyú talajokat kedveli.
-
Víz: szereti a párás mikroklímát, a gyökérzónában viszonylag állandó nedvességet; a hosszan tartó kiszáradást rosszul viseli.
-
Növekedés: nagyon lassú, emiatt gyakran marad alacsonyabb cserje–faféle.
Toxicitás és hatóanyagok
-
A faj minden része mérgező (levelek, kéreg, mag), a piros húsos magköpeny kivételével – ugyanúgy, mint a többi tiszafánál.
-
A mérgező vegyületek főként taxin-típusú alkaloidák, amelyek a szívműködést és az idegrendszert károsítják.
-
Leginkább a legelő állatokra (ló, szarvasmarha, juh) veszélyes, de emberre is súlyosan mérgező lehet, ha a leveleket vagy magokat elfogyasztják.
-
A kéregből izolálták a paklitaxel (Taxol) nevű daganatellenes hatóanyagot, amely a sejt osztódását gátolja, és fontos kemoterápiás gyógyszerré vált.
-
Ennek köszönhetően a faj a 20. század végén erősen „reflektorfénybe került”, kéreggyűjtés miatt több helyen túlhasználták; ma már gyógyszeripari célra főként más forrásokat (pl. más Taxus fajokat, félszintézist, kultúrákat) használnak.
-
Gazdasági és kertészeti jelentőség
-
Faanyag:
-
hasonlóan a közönséges tiszafához, fája kemény, rugalmas, tartós.
-
-
Gyógyszeripar:
-
a Taxol-felfedezésével vált világszinten fontossá; ez ma inkább történeti jelentőség, mivel a túlzott kéregkitermelés természetvédelmi problémát okozott.
-
-
Dísznövényként ritkábban ültetik, mint a Taxus baccata-t; inkább botanikus kertekben, gyűjteményes kertekben találkozni vele.
Etimológia
-
Nemzetségnév – Taxus
-
a latin „taxus” szó maga is a tiszafát jelentette; valószínűleg egy nagyon régi, prelatin eredetű európai növénynév.
-
-
Fajnév – brevifolia
-
latin brevis = rövid, folium = levél → „rövid levelű”; a névadó a többi tiszafafajhoz viszonyított, viszonylag rövid tűlevelekre utal.
-
