Morfológia
A Taxus cuspidata (japán tiszafa) örökzöld, közepes termetű fa vagy nagyobb cserje, amely rendszerint 10–20 méter magasra nő, de gyakran bokorszerű alakot is felvehet. Koronája fiatalon kúpos, később szabálytalanul szélesen szétterülő, sűrű ágrendszerrel. Kérge vörösesbarna, vékony, lemezesen hámló.
Tűlevelei laposak, puhák, 1,5–3 cm hosszúak, sötétzöldek, fényesek, fonákuk világosabb. A tűk többnyire két sorban, fésűsen állnak az oldalhajtásokon. Kétlaki növény: a termős egyedeken a magot élénkpiros, húsos magköpeny (arillus) veszi körül, amely bogyószerű megjelenést ad. A növény minden része mérgező, kivéve a piros magköpenyt.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos. Természetes elterjedési területe Japánra, Koreára, Északkelet-Kínára és az orosz Távol-Kelet egyes részeire terjed ki. Erdőkben, hegyvidéki területeken, gyakran árnyékos, párás élőhelyeken fordul elő.
Ökológiai igények
A Taxus cuspidata félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel, de napos helyen is megél, ha a talaj nem szárad ki. Jól fejlődik humuszban gazdag, üde, jó vízáteresztő talajokon. A pangó vizet nem viseli el, ugyanakkor a szárazságra érzékenyebb lehet. Árnyéktűrése kiváló, ezért zárt állományokban is fennmarad. Fagytűrése jó, a hidegebb éghajlatot is jól viseli.
Felhasználás
Elsősorban dísznövényként használják parkokban, kertekben, sövényként és formára nyírva. Jól tűri a metszést, ezért alakítható. Faanyaga kemény és tartós, hagyományosan kisebb tárgyak készítésére használták. A tiszafákból származó vegyületeknek gyógyszeripari jelentőségük is van. Mérgező volta miatt ültetésénél körültekintés szükséges.
Védettség
A faj globálisan nem mindenütt védett, de természetes élőhelyein helyenként visszaszoruló állományokban fordul elő. Egyes régiókban természetvédelmi figyelmet igényel, különösen az élőhelyek csökkenése miatt.
Etimológia
A Taxus latin eredetű név, a tiszafák klasszikus megnevezése. A cuspidata latin szó, jelentése „hegyes”, „csúcsos”, ami a levelek végének finom csúcsára utal.
Megjegyzés
A Taxus cuspidata és a Taxus baccata közeli rokon fajok, de jól elkülöníthetők: a Taxus baccata általában szélesebb, terebélyesebb habitusú, tűlevelei lágyabbak és lekerekítettebb csúcsúak, míg a Taxus cuspidata kompaktabb, gyakran szabályosabb megjelenésű, tűi pedig hegyesebbek és kissé merevebbek. Ökológiailag a T. baccata inkább enyhébb, kiegyenlített európai klímát kedvel, míg a T. cuspidata hidegtűrőbb, kontinentálisabb viszonyokhoz is jobban alkalmazkodik; magjaik azonos megjelenésűek, ezért az elkülönítésben kevésbé használhatóak.
