Morfológia
A Thalictrum flavum (sárga borkóró) magas termetű, évelő lágyszárú növény, amely rendszerint 80–150 cm magas, de kedvező körülmények között akár 2 métert is elérhet. Vastag, rövid gyöktörzséből több felálló, gyakran hamvas bevonatú szár fejlődik. Levelei kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, a levélkék kerekdedek vagy fordított tojásdadok, kékeszöld árnyalatúak. A növény lombja finom, légies hatású.
Virágai nyár elején vagy közepén nyílnak nagy, laza bugavirágzatokban. A virágok sárgás színűek, de díszítő értéküket elsősorban a hosszú, lelógó porzók adják, amelyek a virágzatnak puha, „pamacsos” megjelenést kölcsönöznek. Termése apró aszmagcsokor.
Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén, valamint Nyugat- és Közép-Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Magyarországon elsősorban folyóvölgyekben, mocsárréteken, lápréteken és nedves kaszálókon fordul elő. Elterjedése szorosan kötődik a jó vízellátású élőhelyekhez.
Ökológiai igények
A Thalictrum flavum napos vagy enyhén félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. Kedveli a tápanyagban gazdag, humuszos, üde vagy nedves talajokat. Jól viseli az időszakos vízborítást és a magas talajvízszintet, ugyanakkor a tartós kiszáradásra érzékeny. Fagytűrése kiváló, hosszú életű évelő növény.
Felhasználás
Elsősorban természetközeli kertekben, vízparti beültetésekben és évelőágyások háttérnövényeként alkalmazzák. Finom lombozata és légies virágzata jól harmonizál más nedvességkedvelő évelőkkel. Virágai számos beporzó rovart vonzanak. Természetvédelmi szempontból is értékes faj, mivel a nedves rétek és mocsárrétek jellegzetes növénye.
Etimológia
A Thalictrum név az ókori görög thaliktron növénynévből származik, amelyet már az antik szerzők is használtak egy hasonló megjelenésű növényre. A flavum latin szó, jelentése „sárga”, amely a virágzat sárgás színére utal. A magyar sárga borkóró név ugyancsak a virágok színére és a nemzetség hagyományos magyar nevére vezethető vissza.
