Thuja plicata - óriás tuja

Jellemzés (alaktani leírás)

Életforma, habitus

• Nagytermetű örökzöld fa, őshazájában gyakran 40–60 m, ritkán 65–70 m magas (!) – Európában is lehet 20–30 m.

• Korona fiatalon karcsú, kúpos, idősebb korban oszlopos–szélesen kúpos, a csúcsa sokáig megmarad.

• Ágrendszere örvös, főágai többnyire vízszintesek, rajtuk lapos, legyezőszerűen elrendeződő hajtásrendszer.

Kéreg, törzs

• Törzse gyakran egyenes, oszlopszerű, idősebb példányokon alul enyhén bordás, szélesen talpas.

• Kérge vastag, rojtosan foszló, hosszanti irányban barázdált, vörösesbarna–szürkésbarna.

• A kéreg könnyen lehúzható hosszú szálakban – őshazájában a bennszülöttek sok mindenre használták (kötél, kosár, tetőfedés).

Lomb – pikkelylevelek

• Lombja lapos hajtáscsokrokban áll, a hajtások egy síkba rendeződnek → „legyezőlomb”.

• Levelek pikkelylevelek, egymásra „cserepesen” fekve, 2–4 mm-esek.

• Szín: felül fényes, sötétzöld, fonákon fehéres, pillás rajzolatú sztómasávok láthatók, sokszor X- vagy pillangós minta.

• Dörzsölve erősen aromás illatú (gyantás, kissé gyantakrémes–üdítőre emlékeztető).

Virágzat, toboz

• Egylaki faj: porzós és termős tobozkák ugyanazon a fán.

• A porzós tobozok kicsik, sárgásak, a hajtásvégeken ülnek.

• A termős tobozok 5–10 mm-es, tojásdad, csüngő kis tobozok, 8–12 vékony, fás pikkellyel.

• Éretlenül zöldek, később barnára érnek, szárazon felnyílnak, de a pikkelyek nem nyílnak szét annyira látványosan, mint pl. egy fenyő tobozánál.

Növényföldrajz (elterjedés)

Őshaza

• Nyugat-Észak-Amerika:

  • Alaszka délkeleti része

  • Brit Columbia (Kanada)

  • az USA nyugati államai: Washington, Oregon, Idaho, Montana nyugati része, Észak-Kalifornia

• Főként a Csendes-óceáni partvidék nedves, óceáni klímájú erdeiben.

Természetes élőhely

• Elsősorban nedves, hűvös, óceáni klímájú területek:

  • partmenti esőerdők, tűlevelű–lombos elegyes erdők,

  • folyóvölgyek, völgytalpak, patakpartok,

  • mély, tápdús, jó vízellátású talajokon.

• Gyakran társul Douglas-fenyővel (Pseudotsuga menziesii), nyugati hemlokfenyővel (Tsuga heterophylla) és különféle lombos fákkal.

Ökológiai és kertészeti sajátosságok

• Fény: fénykedvelő, de részleges árnyékot is tűr.

• Talaj:

  • mély, üde, tápanyagban gazdag, jó vízellátású talajok;

  • a tartós szárazságot nem kedveli, sekély, kiszáradó talajon sínylődik.

• pH: gyengén savanyú–semleges talajokon fejlődik a legszebben, de meszes talajt is elvisel, ha elég a nedvesség.

• Télállóság: jó, kontinentális Európában is telel, de a száraz, hideg, szeles teleket a fiatal példányok megszenvedhetik.

Felhasználás:

• Díszfa: parkok, nagy kertek, főleg szabad állásban szép.

• Sövénynek is ültetik, de nagy végső mérete miatt inkább nagyobb kertekbe való.

• Faanyaga: könnyű, tartós, jól ellenáll nedvességnek – őshazájában építő-, hajó- és zsindelyfának, kerítésnek, oszlopnak használják.

Etimológia

Nemzetségnév – Thuja

• A Thuja név az ókori görög „thyō / thyein” igével rokon, jelentése: „áldozni, füstölőt égetni”.

• Eredetileg illatos, gyantás örökzöldekre használták, amelyeket áldozati füstölésnél, templomi illatosításnál égettek.

• A nemzetségnév tehát nagyjából: „illatos, füstölésre való fa” – utalva a tuják erős, gyantás illatára.

Fajnév – plicata

• Latin „plicatus” = „hajtogatott, redőzött, összehajtott”.

• A lapos, egymásra „hajtogatott” pikkelylevelekre utal, illetve arra, ahogy a hajtások egy síkba rendezett, „megfésült” legyezőket alkotnak.

• Tehát Thuja plicata kb.: „redőzött / hajtogatott lombú illatos fa”.

Rendszertani besorolás

• Ország: Plantae – Növények

• Osztály: Pinopsida – fenyők

• Rend: Pinales

• Család: Cupressaceae – ciprusfélék

• Nemzetség: Thuja – életfák / tuják

• Faj: Thuja plicata Donn ex D.Don

Gyakori nevek:

• magyarul: óriás tuja, nyugati tuja, nyugati életfa

• angolul: western redcedar (fontos: nem valódi cédrus, csak név szerint).