Thujopsis dolabrata - pikkelyes tuja, hibatuja

„hiba” – a Thujopsis dolabrata japán neve (hiba 木曾檜 / hiba, illetve ahhoz közeli névalak).

Jellemzés (alaktani leírás)

Habitus

• Nagytermetű, örökzöld fa, természetben kb. 20–35(–40) m magas.

• Koronája fiatalon szabályos, kúpos–oszlopos, idősebb korban kissé szélesedik, de alapvetően sudaras, tömött fa marad.

• Ágai örvökben, viszonylag vízszintesen állnak, rajtuk a jellegzetes lapos, legyezőszerű hajtásrendszer.

Kéreg

• Kérge vörösesbarna–barnásszürke, hosszanti irányban rostosan, szálakban leváló, kissé „ciprusos” jellegű.

• Idősebb törzseken barázdált, lemezesen foszló, alatta világosabb, narancsosbarna réteggel.

Lomb – pikkelylevelek

• A hajtások egy síkba rendeződnek, „legyezőket” alkotnak – hasonlóan a tujákhoz, de vastagabb, húsosabb, „bőrneműbb” pikkelyekkel.

• A pikkelylevelek 3–6 mm hosszúak, 2–3 mm szélesek, felszínük fényes, sötétzöld, kissé domború.

• A hajtás fonákja nagyon jellegzetes: széles, fehér sztómasávok, gyakran X-szerű vagy foltos mintázattal – innen messziről is „márványos”, tarka benyomást kelt.

• A lomb tapintásra vastag, rugalmas, nem annyira törékeny, mint sok Thuja-fajé.

Tobozok

• Kicsi, tojásdad–gömbölyded, 1,5–2,5 cm-es fa tobozok.

• 6–12 vastag, fás pikkelyből állnak, minden pikkely közepén nagy, kiemelkedő dudor (umbo) látható.

• Éretlenül zöldek, később barnulnak; a pikkelyek szárazon kissé szétválnak, de a toboz egyben marad.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája: Japán – főként Honshū, részben Shikoku és Kyūshū hegyvidékei.

• Természetes élőhelyei:

  • hegyvidéki, párás, köderdő jellegű tűlevelű és vegyes erdők,

  • meredek, hűvös völgyoldalak, patakvölgyek, ködös, csapadékos lejtők.

• Többnyire savanyú, jó vízgazdálkodású, mély, humuszos talajokon nő, gyakran más tűlevelűekkel (pl. Cryptomeria, Tsuga, Abies fajokkal) elegyedve.

Kertészetben ma:

• Díszfaként / díszcserjeként világszerte ültetik, de ritkább, mint a „hétköznapi” tuják (Thuja).

• Fő értéke a nagyon dekoratív, kétoldalasan eltérő színű lomb: felül sötétzöld, alul fényes fehér mintázat.

• Léteznek alacsonyabb, szélesebb vagy tarka lombú fajták is.

Ökológiai és kertészeti tulajdonságok

• Fény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Túl erős, perzselő nap + száraz szél esetén a lomb csúcsi része sérülhet.

• Talaj:

  • üde, mély, jó vízellátású, inkább gyengén savanyú–semleges talajon fejlődik legszebben;

  • a tartós pangó vizet nem szereti, de a teljesen kiszáradó, vékony talajokat sem.

• Víz: közepes – üde talaj mellett jó szárazságtűrés, hosszan tartó aszályban öntözést igényel.

• Télállóság: jó, mérsékelt klímán kielégítően fagytűrő, de a nagyon száraz, hideg, szeles teleken fiatal korban károsodhat.

Felhasználás:

• Szoliterként (magányosan) a legszebb, hogy meddig lehessen érvényesülni a különleges lombszínnek.

• Háttérnövény árnyéktűrő évelők, rododendronok, japán jellegű kertek mögött.

• Formára metszhető, de lassabb növekedésű és „nem sövénynövény” típus, mint a Thuja plicata / occidentalis.

Etimológia

Nemzetségnév – Thujopsis

• Thuja + -opsis

  • Thuja – a tuják nemzetségneve (görög eredetű, az illatos, füstölésre használt örökzöldekre utal).

  • -opsis – görög utótag: „-szerű, -kinézetű, -megjelenésű”.

• Thujopsis = „tujaszerű, tujához hasonló” – vagyis olyan növény, amely külsőleg hasonlít a tujákhoz, de külön nemzetség.

Fajnév – dolabrata

• Latin „dolabra” = „csákány, balta, fejsze / ásó-csákány alakú szerszám”.

• A „dolabrata” ≈ „baltaszerű, csákány alakú”, feltehetően a pikkelylevelek alakjára, vagy a lapos, „vágóél-szerű” hajtásdarabokra utal.

Rendszertani besorolás

• Ország: Plantae – Növények

• Törzs: Tracheophyta – Érszövetes növények

• Osztály: Pinopsida – Fenyők

• Rend: Pinales

• Család: Cupressaceae – Ciprusfélék

• Nemzetség: Thujopsis

• Faj: Thujopsis dolabrata

A Thujopsis nemzetség gyakorlatilag egyfajos (monotipikus), a T. dolabrata a fő képviselője (két fő változattal: var. dolabrata és var. hondae).

var. dolabrata

• melegebb, párásabb klímáról

• nagyobb, sudaras fa

• nagyon húsos, erősen márványozott lomb

• díszérték: látványos, „tömör”

var. hondae

• hűvösebb, havasabb hegyvidékről

• kicsit kisebb, lazább habitus

• finomabb, kevésbé durván foltos lomb, jobb hidegtűrés

• díszérték: elegánsabb, „finomabb rajzú” lomb