Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Tilia × euchlora - krími hárs

A Tilia cordata × Tilia dasystyla – vagyis kislevelű hárs × kaukázusi hárs hibridje.

Botanikai jellemzés

Életforma, habitus

  • Közepes–nagy termetű lombhullató fa, általában 15–20(–25) m magas.

  • Koronája fiatalon szabályosabb, kúpos vagy széles tojásdad, idősebb korban → szélesen boltozatos, sűrű, tömör.

  • Ágrendszere viszonylag felkopaszodásra kevéssé hajlamos, ezért sokáig „szép, zárt fa” marad – emiatt kedvelt sorfa.

  • Koronaalak: fiatalon inkább kúpos / piramis, tojásdad, később szélesen ovális, boltozatos, nagyon tömör, zárt koronával. 

  • Ágrendszer:
  • A fa átmenő sudaras, de a korona nem „feszesen oszlopos”, hanem íves, bókoló jellegű.

  • A leírások és terepi megfigyelések alapján jól elkülöníthető „szintek” vannak az ágszerkezetben: 

    • a felső koronaágak többnyire felfelé törők,

    • a középső ágak inkább vízszintesek,

    • az alsó ágak határozottan lecsüngők, sok fánál a földig érnek, sőt időnként le is gyökeresedhetnek

    • Emiatt idősebb korban a koronát kifejezetten „ívben lehajló, csüngő” alsó ágszint jellemzi – sok forrás

      • spreading or arching branches – szétterülő vagy ívesen lehajló ágak, 

      • pendulous branches – csüngő ágak,

      • somewhat to distinctly pendulous – enyhénől egészen kifejezetten csüngő jelzőkkel írja le.

    • a Tilia × euchlora nem annyira extrém „csüngőhárs”, mint mondjuk Tilia tomentosa ‘Petiolaris’, de alapvetően ívesen lehajló, csüngő ágú fa, különösen az alsó koronaszintben – ez jól megkülönbözteti a feszesebb, inkább felfelé törő koronájú kislevelű hárstól (T. cordata).

Törzs, kéreg

  • Törzse többnyire egyenes, jó törzsalakulású.

  • Kérge fiatalon simább, szürkés, később sötétszürke, hosszanti barázdákkal, enyhén táblásan repedező.

Levelek

  • Közepes méretű, széles szív alakú levelek, a Tilia cordata-nál rendszerint nagyobbak, a T. platyphyllos-nál kisebbek.

  • Felületük fényes, sötétzöld, kissé bőrnemű – nagyon mutatós lomb.

  • Fonákjuk világosabb, a hónaljszőrcsomók kevésbé feltűnők, mint a kislevelű hársnál.

  • Őszi lombszín: többnyire sárgászöld–sárga, ritkábban intenzívebb sárga.

Virágok

  • Virágzat: lelógó bogas fürt, jellegzetes, hármasan–ötösével álló, illatos virágokkal, közös, hártyás murvalevelet (hárslevélke) viselve.

  • Virágok színe: halvány sárgásfehér, méhlegelőnek kiváló, de a fajta általában valamivel kevesebb nektárt ad, mint a klasszikus kislevelű hárs.

  • Virágzás: késő tavasz–kora nyár (június körül).

Termés

  • Kicsi, gömbölyded makkocska, papírhéjú, vékony falú, a T. cordata-nál rendszerint picit nagyobb.

  • A murvalevelekkel együtt csomókban csüngenek, szél által terjednek.

Egyéb sajátosságok (városi fa szempontból)

  • Jól tűri a városi klímát, levegőszennyezést, sózást, aszfaltközeli ültetést is – ezért gyakori utcafa, parkfa.

  • Ágrendszere erősebb, így kevésbé hajlamos az áglehullásra nyírlipákkal, ezüsthárssal szemben.

  • Általában nem sarjadzik annyira, mint sok más hárs (kevesebb tősarj az idősebb kockaköves fasoroknál is).

Növényföldrajz (származás, elterjedés)

  • Természetes eredetű, hibrid eredetű taxon.

  • Szülőfajai:

    • Tilia cordata – kislevelű hárs (Európa nagy része, így Magyarország is),

    • Tilia dasystyla – kaukázusi–krími eredetű faj.

  • Innen ered a magyar „krími hárs” elnevezés is: a hibrid Kaukázus–Krím térségéből leírt típusból származik.

  • Természetes, vad populációi nincsenek egységesen elismerve; díszfaként Európa-szerte, Észak-Amerikában is elterjedt.

  • Magyarországon főleg:

    • városi fasorokban,

    • parkokban,

    • intézménykertekben ültetik.

Etimológia

Nemzetségnév – Tilia

  • A „tilia” már a klasszikus latinban is a hársfát jelentette.

  • Eredete bizonytalan, valószínűleg régi indoeurópai „ragadós, rostos” jelentésmezőhöz kapcsolódik – utalhat a hárskéreg rostos szíjácsára, amit régen kötöző anyagnak, kötelekhez, fonatokhoz használtak.

Fajnév – × euchlora

  • Az „euchlora” görög eredetű:

    • „eu-” = jó, szép,

    • „chlōros” = zöld, üde zöld.

  • Jelentése tehát nagyjából: „szépen zöld”, „szép zöld lombú” – kifejezetten találó leírás a faj fényes, sötétzöld koronájára.

 

euchlora.jpg

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek