Morfológia
A Tilia × euchlora (krími hárs) közepes vagy nagy termetű, lombhullató fa, amely rendszerint 15–25 méter magasra nő. Koronája fiatal korban szabályos kúpos, később szélesen tojásdad vagy boltozatos, sűrű lombú. Törzse egyenes, kérge fiatalon sima és szürkés, idősebb korban sekélyen repedezett.
Levelei 6–12 cm hosszúak, szélesen tojásdadok, szíves vállúak, hosszú csúcsban végződnek. A levéllemez fényes sötétzöld, vastagabb és bőrneműbb, mint a legtöbb hársé. A levélfonák világosabb zöld, a levélzugokban apró rozsdabarna szőrcsomók találhatók. A levelek széle finoman fűrészes.
Virágai június végén vagy július elején nyílnak. A sárgásfehér virágok illatosak, nektárban gazdagok, 3–7 tagú bókoló virágzatokban helyezkednek el. Termése kicsi, gömbölyded, viszonylag vékony falú makkocska.
Növényföldrajz
A Tilia × euchlora valószínűleg természetes vagy kertészeti eredetű hibrid, amelyet legtöbbször a Tilia cordata és a Tilia dasystyla kereszteződéseként tartanak számon. A fajta a Krím-félszigethez kapcsolódik, innen ered a magyar neve is.
Természetes állományai nem ismertek egyértelműen, de Európa-szerte régóta ültetett parkfa. Magyarországon is gyakori közterületi és parkfa.
Ökológiai igények
A krími hárs az egyik legalkalmazkodóbb hársfajta. Napos vagy félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik. Kedveli a mélyrétegű, jó vízellátású talajokat, de a szárazabb körülményeket is jobban tűri, mint a kislevelű vagy nagylevelű hárs.
Jól viseli a városi környezetet, a légszennyezést, a talajtömörödést és a nyári hőséget. Fagytűrése kiváló. Levéltetű-fertőzése általában kisebb mértékű, mint sok más hársfajé.
Erdészeti jelentőség
Erdészeti szempontból jelentősége csekély, mivel elsősorban díszfa. Állományalkotó szerepe nincs, és faanyagtermelési célból ritkán telepítik.
Ugyanakkor várostűrése és hosszú élettartama miatt a települési zöldfelületek egyik legértékesebb fája. A klímaváltozás szempontjából is figyelemre méltó, mivel jól viseli a melegebb és szárazabb körülményeket.
Felhasználás
A Tilia × euchlora Európa egyik leggyakrabban ültetett hársfája. Fasorokban, parkokban, köztereken és nagyobb kertekben egyaránt kedvelt. Szabályos koronája, fényes lombja és jó várostűrése miatt különösen alkalmas utcafának.
Virágai fontos méhlegelőt biztosítanak, ezért méhészeti jelentősége is számottevő. Árnyékadó faként és reprezentatív parkfaként is nagy értéket képvisel.
Etimológia
A Tilia a hársfák latin neve, amely valószínűleg a görög ptilon („szárny”) szóval függ össze, utalva a termésekhez kapcsolódó murvalevélre.
A hibridjelölő × a keresztezett eredetre utal. Az euchlora görög eredetű összetétel: az eu- jelentése „jó”, „szép”, míg a chloros jelentése „zöld”. A név tehát nagyjából „szép zöld lombú” vagy „élénkzöld levelű” hársat jelent, utalva a faj egyik legfeltűnőbb bélyegére, a fényes, egészséges zöld levélzetre.
