A Tilia cordata × Tilia dasystyla – vagyis kislevelű hárs × kaukázusi hárs hibridje.
Botanikai jellemzés
Életforma, habitus
-
Közepes–nagy termetű lombhullató fa, általában 15–20(–25) m magas.
-
Koronája fiatalon szabályosabb, kúpos vagy széles tojásdad, idősebb korban → szélesen boltozatos, sűrű, tömör.
-
Ágrendszere viszonylag felkopaszodásra kevéssé hajlamos, ezért sokáig „szép, zárt fa” marad – emiatt kedvelt sorfa.
-
Koronaalak: fiatalon inkább kúpos / piramis, tojásdad, később szélesen ovális, boltozatos, nagyon tömör, zárt koronával.
- Ágrendszer:
-
A fa átmenő sudaras, de a korona nem „feszesen oszlopos”, hanem íves, bókoló jellegű.
-
A leírások és terepi megfigyelések alapján jól elkülöníthető „szintek” vannak az ágszerkezetben:
-
a felső koronaágak többnyire felfelé törők,
-
a középső ágak inkább vízszintesek,
-
az alsó ágak határozottan lecsüngők, sok fánál a földig érnek, sőt időnként le is gyökeresedhetnek.
-
Emiatt idősebb korban a koronát kifejezetten „ívben lehajló, csüngő” alsó ágszint jellemzi – sok forrás
-
spreading or arching branches – szétterülő vagy ívesen lehajló ágak,
-
pendulous branches – csüngő ágak,
-
somewhat to distinctly pendulous – enyhénől egészen kifejezetten csüngő jelzőkkel írja le.
-
-
a Tilia × euchlora nem annyira extrém „csüngőhárs”, mint mondjuk Tilia tomentosa ‘Petiolaris’, de alapvetően ívesen lehajló, csüngő ágú fa, különösen az alsó koronaszintben – ez jól megkülönbözteti a feszesebb, inkább felfelé törő koronájú kislevelű hárstól (T. cordata).
-
Törzs, kéreg
-
Törzse többnyire egyenes, jó törzsalakulású.
-
Kérge fiatalon simább, szürkés, később sötétszürke, hosszanti barázdákkal, enyhén táblásan repedező.
Levelek
-
Közepes méretű, széles szív alakú levelek, a Tilia cordata-nál rendszerint nagyobbak, a T. platyphyllos-nál kisebbek.
-
Felületük fényes, sötétzöld, kissé bőrnemű – nagyon mutatós lomb.
-
Fonákjuk világosabb, a hónaljszőrcsomók kevésbé feltűnők, mint a kislevelű hársnál.
-
Őszi lombszín: többnyire sárgászöld–sárga, ritkábban intenzívebb sárga.
Virágok
-
Virágzat: lelógó bogas fürt, jellegzetes, hármasan–ötösével álló, illatos virágokkal, közös, hártyás murvalevelet (hárslevélke) viselve.
-
Virágok színe: halvány sárgásfehér, méhlegelőnek kiváló, de a fajta általában valamivel kevesebb nektárt ad, mint a klasszikus kislevelű hárs.
-
Virágzás: késő tavasz–kora nyár (június körül).
Termés
-
Kicsi, gömbölyded makkocska, papírhéjú, vékony falú, a T. cordata-nál rendszerint picit nagyobb.
-
A murvalevelekkel együtt csomókban csüngenek, szél által terjednek.
Egyéb sajátosságok (városi fa szempontból)
-
Jól tűri a városi klímát, levegőszennyezést, sózást, aszfaltközeli ültetést is – ezért gyakori utcafa, parkfa.
-
Ágrendszere erősebb, így kevésbé hajlamos az áglehullásra nyírlipákkal, ezüsthárssal szemben.
-
Általában nem sarjadzik annyira, mint sok más hárs (kevesebb tősarj az idősebb kockaköves fasoroknál is).
Növényföldrajz (származás, elterjedés)
-
Természetes eredetű, hibrid eredetű taxon.
-
Szülőfajai:
-
Tilia cordata – kislevelű hárs (Európa nagy része, így Magyarország is),
-
Tilia dasystyla – kaukázusi–krími eredetű faj.
-
-
Innen ered a magyar „krími hárs” elnevezés is: a hibrid Kaukázus–Krím térségéből leírt típusból származik.
-
Természetes, vad populációi nincsenek egységesen elismerve; díszfaként Európa-szerte, Észak-Amerikában is elterjedt.
-
Magyarországon főleg:
-
városi fasorokban,
-
parkokban,
-
intézménykertekben ültetik.
-
Etimológia
Nemzetségnév – Tilia
-
A „tilia” már a klasszikus latinban is a hársfát jelentette.
-
Eredete bizonytalan, valószínűleg régi indoeurópai „ragadós, rostos” jelentésmezőhöz kapcsolódik – utalhat a hárskéreg rostos szíjácsára, amit régen kötöző anyagnak, kötelekhez, fonatokhoz használtak.
Fajnév – × euchlora
-
Az „euchlora” görög eredetű:
-
„eu-” = jó, szép,
-
„chlōros” = zöld, üde zöld.
-
-
Jelentése tehát nagyjából: „szépen zöld”, „szép zöld lombú” – kifejezetten találó leírás a faj fényes, sötétzöld koronájára.
