Tilia × europaea -közönséges hárs, európai hárs

Korábbi nevén Tilia × vulgaris.
A Tilia cordata (kislevelű hárs) és a Tilia platyphyllos (nagylevelű hárs) természetes vagy kultúrában létrejött hibridje.

Jellemzés (morfológia)

Életforma, habitus

• Nagytermetű lombhullató fa, 20–35 m magasra is megnőhet.

• Koronája szélesen boltozatos, erőteljes, terebélyes.

• A törzs általában vastag, erőteljes, jó törzsalakulású, a koronába elég magasan ágazik el.

• Ágrendszere erős, a felső ágak felfelé törők, a középső ágak nagy ívben oldalra terülnek. Néhány változata enyhén bókoló hajtású.

Hajtások és kéreg

• A kéreg idősebb korban szürkés, mélyen repedezett, barázdált, vastag táblákkal.

• Fiatal hajtások általában kopaszok vagy enyhén pelyhesek, a nagylevelű hárséra emlékeztetve.

Levelek – köztes jelleg

A hibrid levélzete a két szülő között áll, de főként „nagylevelű hatású”.

• Méret: általában 6–12 cm, tehát nagyobb, mint a T. cordata, de általában kisebb a T. platyphyllos-nál.

• Alak: széles szív alakú, vékonyabb tapintású, mint a nagylevelű hársé.

• Fonákon a levélerek hónaljában fehér vagy világos szőrképletek – átmeneti forma a barna (T. cordata) és fehér (T. platyphyllos) szőrözöttség között.

• Levélszél finoman fűrészes.

• Őszi lombszín: világossárga.

Virágok

• Virágzás ideje: június–július eleje.

• Virágzata: lelógó, illatos bogernyők, hártyás murvalevéllel.

• Illat és nektártermés: közepes–jó (általában kevesebb, mint a T. cordata, több, mint a T. platyphyllos).

Termés

• Gömbölyded, vékony héjú, többnyire puha falú makkocskák.

• A murvalevelekkel együtt csüngenek.

• Termékenység: részben sterilek, sok egyed kevés csíraképes magot fejleszt.

Növényföldrajz, elterjedés

Eredet és természetes előfordulás

• A Tilia × europaea nem természetes faj, hanem a két európai őshonos hárs hibridje.

• A hibridképződés vadon is megtörténhet, de a ma ismert állományok többsége ültetett.

Elterjedés

• Egész Európában, különösen városokban, falvakban, parkokban és fasorokban elterjedt.

• A leggyakrabban ültetett hárs a települési fasorokban, mivel jól tűri a városi klímát.

• Gyakori Angliában, Hollandiában, Németországban, Közép- és Kelet-Európában.

• Magyarországon is nagyon jellemző fasorfajta.

Ökológiai igények

• Fény: napos–félárnyékos helyet kedvel.

• Talaj: igénytelen, a tápdús, mély, középkötött talajt kedveli; jól tűri a gyengén meszes közeget.

• Víz: közepes vízigény; városi aszálytűrése jobb, mint sok rokoné.

• Télállóság: kifejezetten jó.

Etimológia

Nemzetségnév – Tilia

• A latin „tilia” szó már az ókori szerzőknél is a hársfát jelentette.

• A név valószínűleg egy régi indoeurópai gyökre vezethető vissza, amely a hárs rostos háncsrészére utal (kötözésre, fonásra használták).

Hibridnév – × europaea

• Az „europaea” jelentése: „európai”, azaz Európában létrejött, Európára jellemző hibrid.

• A korábbi szinonima, Tilia × vulgaris, „közönséges hársat” jelent.

Összegzés

A Tilia × europaea a két európai hárs köztes tulajdonságú hibridje, terebélyes, megbízható városi sorfa, nagy termettel, közepes illatú virágzattal és jó alkalmazkodóképességgel. Levélei méretben és szőrözöttségben átmenetek, termékenysége gyenge vagy közepes, faanyaga és habitusa miatt parkok és utcák gyakori növénye.