Szinonimája: Tilia cordata var. japonica – régebben a kislevelű hárs kelet-ázsiai alfajának is tekintették, ma többnyire önálló fajként fogadják el.
Jellemzés (morfológia)
Életforma, habitus
-
Közepes–nagy termetű lombhullató fa, általában 15–25 m magas.
-
Koronája szélesen boltozatos, rendezett, gyakran kissé szabályosabb, „szimmetrikusabb”, mint a közönséges kislevelű hársé (T. cordata).
Kéreg, hajtások
-
Fiatal kéreg világosszürke, sima; idővel sötétszürkére színeződik, enyhén barázdáltá válik.
-
Egyéves vesszők barnásak, többnyire kopaszok vagy csak gyengén pelyhesek.
Levelek
A japán hárs egyik legfontosabb bélyege, amely elválaszthatja a kislevelű hárstól.
-
Méret: közepes, általában 5–8 cm (a T. cordata leveleinél többnyire nagyobb).
-
Alak: széles szív alakú, hegyes csúcscsal.
-
Felszín: élénkzöld, sima.
-
Fonák: világosabb zöld, a levélerek hónaljában fehér szőrcsomók (a Tilia cordata-ra jellemző barna szőrképletek helyett).
-
Levélszél éles, finoman fűrészes.
-
Őszi lombszíne általában világossárga.
Virágzat
-
Virágzás: június, hasonló időben, mint a kislevelű hárs.
-
Virágzatai lelógó bogernyők, 2–5 virággal, sárgásfehér, erősen illatos virágokkal.
-
Jó méhlegelő, bár kevesebb nektárt ad, mint a közönséges európai hársfajok.
Termés
-
Kicsi, gömbölyded makkocska, faluk vékony, kevésbé kemény.
-
A murvalevéllel együtt szél által terjed.
Növényföldrajz (elterjedés)
-
Őshonos Japán szigetein (Honsú, Sikoku, Kjúsú), valamint Korea egyes területein.
-
Elsősorban hegy- és dombvidéki lombos erdők alkotója, 300–1500 m magasság között.
-
Hűvös, csapadékos, üde termőhelyeket részesít előnyben:
-
patakvölgyek,
-
kevert lombos erdők,
-
szurdokerdők.
-
-
Tájidegenként Európában és Észak-Amerikában csak ritkán ültetik, de botanikus kertekben előfordul.
Etimológia
Nemzetségnév – Tilia
-
A klasszikus latin tilia a hársat jelölte.
-
A szó valószínűleg egy indoeurópai tőből ered, amely a hárs rostos, háncsszerű kéreganyagára utal, melyet régen kötözőanyagnak, zsinegnek, fonathoz használtak.
Fajnév – japonica
-
Jelentése: „japán”, vagyis Japánból származó.
-
A fajnév a természetes elterjedési területre utal, ahol a faj őshonos.
A Tilia japonica egy kelet-ázsiai eredetű, nagylevelűbb, világosabb fonákú, fehér szőrcsomós hárs, amely sok tekintetben a T. cordata keleti megfelelője. Díszértéke hasonló az európai kislevelű hárshoz, de habitusa szabályosabb, lombja világosabb árnyalatú.
