Morfológia
A Tilia miqueliana lombhullató, kisebb vagy közepes termetű hársfa, rendszerint 10–20 méter magas. Koronája szélesen tojásdad vagy kerekded, ágai elegánsan szétterülők. Kérge szürkésbarna, fiatalon simább, idősebb korban finoman repedezett.
Levelei széles szív alakúak, hosszú csúcsba húzódók, szélük finoman fűrészes. A levélfelszín közép- vagy sötétzöld, enyhén fényes, fonákjuk világosabb. A levelek egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy az alsó oldalukon az erek mentén rozsdásbarna vagy aranyos szőrzet jelenhet meg. Ősszel sárgás lombszínt kap.
Virágai nyáron nyílnak, halványsárgák vagy krémszínűek, illatosak, kisebb csüngő bogernyőkben állnak. A murvalevelek keskenyek és világoszöldek. Termése gömbös vagy kissé tojásdad makkocska, finoman bordázott felszínnel.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Kína keleti és középső területein fordul elő. Lombos erdőkben, hegyvidéki lejtőkön és párás völgyekben él.
Ökológiai igények
A Tilia miqueliana napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A mélyrétegű, humuszban gazdag, jó vízellátású talajokat kedveli. Az üde, párásabb klímát meghálálja, de rövidebb száraz időszakokat is elviselhet. Fagytűrése jó, bár a fiatal példányok érzékenyebbek lehetnek a késő tavaszi fagyokra.
Etimológia
A Tilia latin eredetű név, jelentése hársfa. A miqueliana fajnév Friedrich Anton Wilhelm Miquel holland botanikus emlékét őrzi, aki jelentős munkát végzett az ázsiai növényvilág kutatásában.
Megjegyzés
A Tilia miqueliana és a Tilia tomentosa első pillantásra hasonlíthat egymásra az ezüstös levélfonák miatt, de több fontos bélyeg alapján elkülöníthetők. A Tilia tomentosa leveleinek fonáka sűrűn fehérnemezes, filces tapintású és erősen kontrasztos, míg a Tilia miqueliana fonáka inkább selymesen ezüstös, finomabb szőrzetű. A T. miqueliana levelei általában hosszabban kihegyezettek, vékonyabb szövetűek és elegánsabb megjelenésűek. Koronája lazább, könnyedebb habitusú, míg a T. tomentosa robusztusabb, tömörebb koronát fejleszt. A T. tomentosa jobban szárazságtűrő és várostűrő mediterrán jellegű hárs, míg a T. miqueliana inkább üdébb, párásabb kelet-ázsiai erdei környezethez alkalmazkodott faj.
