Morfológia
A Tilia mongolica lombhullató, kisebb vagy közepes termetű fa, amely rendszerint 8–15 méter magasra nő, kedvező körülmények között ennél magasabb is lehet. Koronája többnyire szélesen tojásdad vagy kerekded, viszonylag sűrű ágrendszerrel. Törzse egyenes, kérge szürkésbarna, idősebb korban finoman repedezett.
Levelei viszonylag kicsik a hársak között, többnyire kerekdedek vagy szélesen tojásdadok, de jellegzetesen mélyen karéjosak vagy erősen fogazottak, ezért első pillantásra kissé juharszerű vagy tölgyes hatást kelthetnek. A levélszél fűrészes, a levélalap többnyire szíves. A lomb közép- vagy sötétzöld, ősszel sárgára színeződik. Virágai nyáron nyílnak, halványsárgák, illatosak, kisebb bókoló bogernyőkben. A virágzathoz hártyás murvalevél kapcsolódik, mint a hársaknál általában. Termése apró, gömbölyded makkocska.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Észak-Kínához, Mongólia egyes részeihez és a környező területekhez kötik. Természetes élőhelyein dombvidéki és hegyvidéki lombos erdőkben, erdőszegélyeken fordul elő. Elterjedése inkább a kontinentálisabb kelet-ázsiai flóraterületekhez kapcsolódik.
Ökológiai igények
A Tilia mongolica napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. A jó vízáteresztő, középkötött, humuszban gazdag, mérsékelten üde talajokat kedveli, de viszonylag jól alkalmazkodik más talajtípusokhoz is. A pangó vizet nem viseli el. Általában jó fagytűrésű, és a kontinentálisabb klímát is jól bírja. A rövidebb száraz periódusokat elviselheti, de a szép fejlődéshez jobb vízellátás előnyös. Levegős, napos helyen rendszerint tömöttebb koronát és szebb őszi lombszínt ad.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként ültetik parkokba, arborétumokba és nagyobb kertekbe. Különleges levélalakja miatt a hársak között könnyen felismerhető és dendrológiai szempontból is értékes. Szoliterként különösen mutatós, de gyűjteményes ültetésekben is fontos faj. Jó mézelő növény, mint a hársak általában, és természetes hatású kertekben is szépen érvényesül.
Etimológia
A Tilia latin eredetű név, a hársak klasszikus megnevezése. A mongolica jelentése „mongóliai” vagy „Mongóliához kötődő”, ami a faj földrajzi eredetére utal.
