Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Tilia platyphyllos - nagylevelű hárs

 Jellemzés (morfológia)

Életforma, habitus

  • Nagy termetű lombhullató fa, gyakran 25–30(–35) m magas, vastag törzzsel.

  • Koronája szélesen boltozatos, terebélyes, szabad állásban nagyon impozáns, erdőben felszökő, magasra ágazik.

  • Gyökérzete erős, mélyre hatoló, jól rögzítő.

Kéreg, vesszők

  • Fiatal kéreg sima, szürkés, idősebb korban mélyen barázdált, sötétszürke, vastag.

  • Egyéves vesszők barnászöldek, gyakran enyhén szőrösek, főleg az első időszakban.

  • Rügyek nagyobbak, hosszúkásak, kissé ferde állásúak.

Levelek

A faj névadó bélyege.

  • Nagy, 6–12(–15) cm-es levelek, a T. cordata-nál feltűnően nagyobbak.

  • Alakjuk széles szív alakú, hegyes csúccsal, szélesen lekerekített vállal.

  • Felszín: élénk- vagy sötétzöld, kissé érdes, gyakran gyéren szőrös az erek mentén.

  • Fonák: világosabb zöld, sűrűbb szőrözöttség jellemzi – különösen az erek mentén; az érzugokban többnyire fehéres szőrcsomók vannak (szemben a kislevelű hárs barnás szőrképleteivel).

  • Levélszél erőteljesebben fűrészes, mint a T. cordata-nál.

  • Ősszel sárgásra színeződik.

Virágok

  • Virágzás: általában kissé korábban, mint a kislevelű hárs – gyakran június elején, melegebb vidékeken már május végén.

  • Virágzata: lelógó bogernyő, amelyet világos, hártyás murvalevél kísér (a „hárslevélke”).

  • Virágok sárgásfehérek, illatosak, jó nektárforrások, de általában kevesebb nektárt adnak, mint a kislevelű hárs.

Termés

  • Gömbölyded, 6–10 mm-es makkocska, a fal vastagabb, keményebb, mint a kislevelű hársé (nehezebben roppan szét).

  • A termések 3–5-ös csomókban csüngenek a murvalevéllel együtt.

  • A keményebb termésfal terepen jó bélyeg a faj felismeréséhez.

Ökológiai tulajdonságok

  • Fény: inkább fénykedvelő, de félárnyékot is elvisel.

  • Talaj: mély, tápanyagban gazdag, üde, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik a legjobban; elsősorban mészkedvelő, de gyengén savanyú talajon is megél.

  • Víz: a tartós szárazságot rosszabbul viseli, mint a kislevelű hárs; az üde hegy- és dombvidéki termőhelyek fája.

  • Télállóság: jó fagytűrésű, de a szélsőséges kontinentális szárazságot kevésbé kedveli.

Gazdasági szerep:

  • Faanyaga világos, homogén, jól faragható, könnyen munkálható, kiváló eszterga- és faragófa (maszkok, szobrocskák, intarzia, hangszerek alkatrészei).

  • Ökológiailag fontos nagytermetű lombos fa, lombkoronájában változatos élővilág (rovarok, madarak) él.

Növényföldrajz (elterjedés)

  • Őshonos Közép- és Dél-Európa nagy részén, Nyugat-Európától a Balkánig, valamint a Kaukázus térségéig.

  • Elsősorban hegy- és dombvidéki régiókban jellemző, különösen mészkő- és dolomithegységekben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek elegyfája).

  • Magyarországon inkább szórványosabb, főleg hegyvidéki lomberdőkben (pl. Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység melegebb lejtőin).

  • Ültetett állománya: parkokban, fasorokban is használják, de városokban gyakrabban hibrid hársfajokkal (Tilia × europaea, Tilia × euchlora) találkozunk.

Etimológia

Nemzetségnév – Tilia

  • A „tilia” szó klasszikus latin név a hársfákra.

  • Valószínűleg régi indoeurópai eredetű, és a hárs rostos, szíjács-szerű háncsára utal; ezt régen kötelek, fonatok, zsinegek készítésére használták.

Fajnév – platyphyllos

  • Görög eredetű összetett szó:

    • platy- (platys) = „széles, lapos”,

    • phyllon = „levél”.

  • Jelentése tehát: „széles levelű”, „nagylevelű” – ez a faj legszemmel láthatóbb bélyegére, a nagy, széles hárslevelekre utal.

Rendszertani besorolás

  • Ország: Plantae – Növények

  • Törzs: Tracheophyta – Érszövetes növények

  • Osztály: Magnoliopsida – Kétszikűek

  • Rend: Malvales – Mályvavirágúak

  • Család: Malvaceae (tág értelemben; régebben Tiliaceae – hársfélék)

  • Nemzetség: Tilia – hárs

  • Faj: Tilia platyphyllos Scop. – nagylevelű hárs

platyphyllos.jpgSturm, J., Sturm, J.W., Deutschlands flora (1798-1855), vol. 20 (1845)

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek