Tilia platyphyllos - nagylevelű hárs

 Jellemzés (morfológia)

Életforma, habitus

• Nagy termetű lombhullató fa, gyakran 25–30(–35) m magas, vastag törzzsel.

• Koronája szélesen boltozatos, terebélyes, szabad állásban nagyon impozáns, erdőben felszökő, magasra ágazik.

• Gyökérzete erős, mélyre hatoló, jól rögzítő.

Kéreg, vesszők

• Fiatal kéreg sima, szürkés, idősebb korban mélyen barázdált, sötétszürke, vastag.

• Egyéves vesszők barnászöldek, gyakran enyhén szőrösek, főleg az első időszakban.

• Rügyek nagyobbak, hosszúkásak, kissé ferde állásúak.

Levelek

A faj névadó bélyege.

• Nagy, 6–12(–15) cm-es levelek, a T. cordata-nál feltűnően nagyobbak.

• Alakjuk széles szív alakú, hegyes csúccsal, szélesen lekerekített vállal.

• Felszín: élénk- vagy sötétzöld, kissé érdes, gyakran gyéren szőrös az erek mentén.

• Fonák: világosabb zöld, sűrűbb szőrözöttség jellemzi – különösen az erek mentén; az érzugokban többnyire fehéres szőrcsomók vannak (szemben a kislevelű hárs barnás szőrképleteivel).

• Levélszél erőteljesebben fűrészes, mint a T. cordata-nál.

• Ősszel sárgásra színeződik.

Virágok

• Virágzás: általában kissé korábban, mint a kislevelű hárs – gyakran június elején, melegebb vidékeken már május végén.

• Virágzata: lelógó bogernyő, amelyet világos, hártyás murvalevél kísér (a „hárslevélke”).

• Virágok sárgásfehérek, illatosak, jó nektárforrások, de általában kevesebb nektárt adnak, mint a kislevelű hárs.

Termés

• Gömbölyded, 6–10 mm-es makkocska, a fal vastagabb, keményebb, mint a kislevelű hársé (nehezebben roppan szét).

• A termések 3–5-ös csomókban csüngenek a murvalevéllel együtt.

• A keményebb termésfal terepen jó bélyeg a faj felismeréséhez.

Ökológiai tulajdonságok

• Fény: inkább fénykedvelő, de félárnyékot is elvisel.

• Talaj: mély, tápanyagban gazdag, üde, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik a legjobban; elsősorban mészkedvelő, de gyengén savanyú talajon is megél.

• Víz: a tartós szárazságot rosszabbul viseli, mint a kislevelű hárs; az üde hegy- és dombvidéki termőhelyek fája.

• Télállóság: jó fagytűrésű, de a szélsőséges kontinentális szárazságot kevésbé kedveli.

Gazdasági szerep:

• Faanyaga világos, homogén, jól faragható, könnyen munkálható, kiváló eszterga- és faragófa (maszkok, szobrocskák, intarzia, hangszerek alkatrészei).

• Ökológiailag fontos nagytermetű lombos fa, lombkoronájában változatos élővilág (rovarok, madarak) él.

Növényföldrajz (elterjedés)

• Őshonos Közép- és Dél-Európa nagy részén, Nyugat-Európától a Balkánig, valamint a Kaukázus térségéig.

• Elsősorban hegy- és dombvidéki régiókban jellemző, különösen mészkő- és dolomithegységekben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek elegyfája).

• Magyarországon inkább szórványosabb, főleg hegyvidéki lomberdőkben (pl. Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység melegebb lejtőin).

• Ültetett állománya: parkokban, fasorokban is használják, de városokban gyakrabban hibrid hársfajokkal (Tilia × europaea, Tilia × euchlora) találkozunk.

Etimológia

Nemzetségnév – Tilia

• A „tilia” szó klasszikus latin név a hársfákra.

• Valószínűleg régi indoeurópai eredetű, és a hárs rostos, szíjács-szerű háncsára utal; ezt régen kötelek, fonatok, zsinegek készítésére használták.

Fajnév – platyphyllos

• Görög eredetű összetett szó:

  • platy- (platys) = „széles, lapos”,

  • phyllon = „levél”.

• Jelentése tehát: „széles levelű”, „nagylevelű” – ez a faj legszemmel láthatóbb bélyegére, a nagy, széles hárslevelekre utal.