Jellemzés (morfológia)
Életforma, habitus
-
Nagy termetű lombhullató fa, gyakran 25–30(–35) m magas, vastag törzzsel.
-
Koronája szélesen boltozatos, terebélyes, szabad állásban nagyon impozáns, erdőben felszökő, magasra ágazik.
-
Gyökérzete erős, mélyre hatoló, jól rögzítő.
Kéreg, vesszők
-
Fiatal kéreg sima, szürkés, idősebb korban mélyen barázdált, sötétszürke, vastag.
-
Egyéves vesszők barnászöldek, gyakran enyhén szőrösek, főleg az első időszakban.
-
Rügyek nagyobbak, hosszúkásak, kissé ferde állásúak.
Levelek
A faj névadó bélyege.
-
Nagy, 6–12(–15) cm-es levelek, a T. cordata-nál feltűnően nagyobbak.
-
Alakjuk széles szív alakú, hegyes csúccsal, szélesen lekerekített vállal.
-
Felszín: élénk- vagy sötétzöld, kissé érdes, gyakran gyéren szőrös az erek mentén.
-
Fonák: világosabb zöld, sűrűbb szőrözöttség jellemzi – különösen az erek mentén; az érzugokban többnyire fehéres szőrcsomók vannak (szemben a kislevelű hárs barnás szőrképleteivel).
-
Levélszél erőteljesebben fűrészes, mint a T. cordata-nál.
-
Ősszel sárgásra színeződik.
Virágok
-
Virágzás: általában kissé korábban, mint a kislevelű hárs – gyakran június elején, melegebb vidékeken már május végén.
-
Virágzata: lelógó bogernyő, amelyet világos, hártyás murvalevél kísér (a „hárslevélke”).
-
Virágok sárgásfehérek, illatosak, jó nektárforrások, de általában kevesebb nektárt adnak, mint a kislevelű hárs.
Termés
-
Gömbölyded, 6–10 mm-es makkocska, a fal vastagabb, keményebb, mint a kislevelű hársé (nehezebben roppan szét).
-
A termések 3–5-ös csomókban csüngenek a murvalevéllel együtt.
-
A keményebb termésfal terepen jó bélyeg a faj felismeréséhez.
Ökológiai tulajdonságok
-
Fény: inkább fénykedvelő, de félárnyékot is elvisel.
-
Talaj: mély, tápanyagban gazdag, üde, jó vízgazdálkodású talajokon fejlődik a legjobban; elsősorban mészkedvelő, de gyengén savanyú talajon is megél.
-
Víz: a tartós szárazságot rosszabbul viseli, mint a kislevelű hárs; az üde hegy- és dombvidéki termőhelyek fája.
-
Télállóság: jó fagytűrésű, de a szélsőséges kontinentális szárazságot kevésbé kedveli.
Gazdasági szerep:
-
Faanyaga világos, homogén, jól faragható, könnyen munkálható, kiváló eszterga- és faragófa (maszkok, szobrocskák, intarzia, hangszerek alkatrészei).
-
Ökológiailag fontos nagytermetű lombos fa, lombkoronájában változatos élővilág (rovarok, madarak) él.
Növényföldrajz (elterjedés)
-
Őshonos Közép- és Dél-Európa nagy részén, Nyugat-Európától a Balkánig, valamint a Kaukázus térségéig.
-
Elsősorban hegy- és dombvidéki régiókban jellemző, különösen mészkő- és dolomithegységekben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek elegyfája).
-
Magyarországon inkább szórványosabb, főleg hegyvidéki lomberdőkben (pl. Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység melegebb lejtőin).
-
Ültetett állománya: parkokban, fasorokban is használják, de városokban gyakrabban hibrid hársfajokkal (Tilia × europaea, Tilia × euchlora) találkozunk.
Etimológia
Nemzetségnév – Tilia
-
A „tilia” szó klasszikus latin név a hársfákra.
-
Valószínűleg régi indoeurópai eredetű, és a hárs rostos, szíjács-szerű háncsára utal; ezt régen kötelek, fonatok, zsinegek készítésére használták.
Fajnév – platyphyllos
-
Görög eredetű összetett szó:
-
platy- (platys) = „széles, lapos”,
-
phyllon = „levél”.
-
-
Jelentése tehát: „széles levelű”, „nagylevelű” – ez a faj legszemmel láthatóbb bélyegére, a nagy, széles hárslevelekre utal.
Rendszertani besorolás
-
Ország: Plantae – Növények
-
Törzs: Tracheophyta – Érszövetes növények
-
Osztály: Magnoliopsida – Kétszikűek
-
Rend: Malvales – Mályvavirágúak
-
Család: Malvaceae (tág értelemben; régebben Tiliaceae – hársfélék)
-
Nemzetség: Tilia – hárs
-
Faj: Tilia platyphyllos Scop. – nagylevelű hárs
Sturm, J., Sturm, J.W., Deutschlands flora (1798-1855), vol. 20 (1845)