Tilia platyphyllos - nagylevelű hárs

Morfológia
A Tilia platyphyllos (nagylevelű hárs) lombhullató, közepes vagy nagy termetű fa, amely rendszerint 20–30 méter magasra nő, kedvező körülmények között ennél magasabb is lehet. Koronája fiatalon tojásdad vagy kúpos, később szélesen boltozatos, terebélyes. Törzse erőteljes, kérge fiatalon simább, később szürkésbarna, hosszanti irányban repedezett. Levelei nagyok, szélesen tojásdadok vagy közel kerekdedek, válluk szíves, csúcsuk kihegyesedő, szélük fűrészes. A levélfonák és a fiatal hajtások többnyire jól láthatóan szőrösek. Virágai nyár elején nyílnak, halványsárgák, erősen illatosak, kisebb bókoló virágzatokban. A virágzathoz jellegzetes, világoszöld murvalevél kapcsolódik. Termése gömbölyded vagy kissé tojásdad, keményebb falú makkocska.

Növényföldrajz
A faj Európa középső és déli részén őshonos. Elterjedése főként a közép-európai hegy- és dombvidékekhez kapcsolódik, de alacsonyabb fekvésben is előfordul. Magyarországon is őshonos, főként üdébb erdőkben, szurdokerdőkben, völgyekben és hegyvidéki lombos erdőkben található meg. Inkább a hűvösebb, csapadékosabb, tápanyagban gazdagabb termőhelyeket kedveli.

Ökológiai igények
A Tilia platyphyllos napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. Fiatal korban némi árnyékot elvisel, de jó koronaalakhoz és erőteljes növekedéshez világosabb hely kedvező. A mélyrétegű, humuszban gazdag, üde, jó vízellátású talajokat kedveli. A pangó vizet nem szereti, de a tartós szárazságot sem viseli jól. Fagytűrése jó, a mérsékelt égövi klímához jól alkalmazkodik. Városi környezetben is használható, de a szélsőségesen száraz, forró helyeket kevésbé kedveli, mint egyes más hársak.

Felhasználás
Elsősorban parkfaként, fasorfaként és nagyobb kertek díszfájaként ültetik. Erős növekedése, árnyékadó koronája és illatos virágzása miatt kedvelt. Jó mézelő növény. Fája puha, könnyen faragható, ezért hagyományosan fafaragásra, hangszerkészítésre és különféle kézműves célokra is használták. Természetközeli erdőkben és őshonos fajokból álló telepítésekben is fontos.

Etimológia
A Tilia latin eredetű név, a hársak klasszikus megnevezése. A platyphyllos görög eredetű szó, jelentése „széles levelű”, ami a faj nagy, széles leveleire utal.

Összehasonlítás a Tilia cordata taxonnal
A Tilia platyphyllos és a Tilia cordata közeli rokonok, de több bélyeg alapján elkülöníthetők. A nagylevelű hárs levelei általában nagyobbak, fonákjuk és a fiatal hajtások erősebben szőrösek, termése keményebb falú, virágzata pedig rendszerint kevesebb virágból áll. A kislevelű hárs (Tilia cordata) levelei kisebbek, fonákjukon főként az érzugokban láthatók rozsdabarna szőrcsomók, a levéllemez maga kevésbé szőrös, termése pedig vékonyabb falú és könnyebben összenyomható. Ökológiailag a Tilia cordata általában jobban viseli a szárazabb, kontinentálisabb viszonyokat, míg a Tilia platyphyllos inkább az üdébb, tápanyagban gazdagabb termőhelyeket kedveli.