Tilia tomentosa - ezüst hárs

Rendszertan

• Család: Malvaceae (régebben Tiliaceae)

• Nemzetség: Tilia

• Faj: Tilia tomentosa Moench

• Magyar név: ezüst hárs, molyhos hárs

Morfológia (fajleírás)

• Életforma, méret: Nagytermetű lombos fa, 20–30(–35) m; koronája idős korban szélesen boltozatos.

• Kéreg, hajtás: Fiatalon sima, szürkés; később barázdált. Vesszői vörösesbarnák.

• Rügyek: Tojásdadok, kissé szőrösek.

• Levelek: 4–10 cm, széles tojásdad, aszimmetrikus vállú, finoman fűrészes szél. Fonáka sűrűn, ezüstösen molyhos (innen az „ezüst” név), színe sötétebb, fényesebb, mint a T. cordata-é.

• Virágzat, virág: 4–10 illatos, sárgásfehér virágból álló bogernyő; hosszú, sárgászöld fellevél (murva) kíséri. Virágzás későn (többnyire június vége–július), később, mint a kis- és nagylevelű hárs.

• Termés: 6–8 mm-es, vékony falú makkocska; a fellevéllel együtt szél által terjed (anemochoria).

• Megkülönböztető bélyegek: a levél ezüstös-felül zöld, alul sűrű, fehér molyh; késői virágzás; termés héja vékonyabb, könnyebben roppan, mint a T. cordata/platyphyllos fajoké.

Ökológia, élőhely

• Fény/árnyék: Félárnyék-tűrő fiatalon, idősebb korban fényigényesebb.

• Talaj: Meszes, vályogos talajokon kiváló; szárazság- és hő-tűrése kiemelkedő a hársak között.

• Élőhely: Meleg, szárazabb lomberdők, szikla- és törmeléklejtő erdők, lösz- és mészkőterületek; völgyperemek, karsztos dombvidékek. 0–(1000) m tszf.

• Beporzás, terjedés: Rovarporozta (méhek, dongók), magterjesztés főként széllel.

• Megjegyzés beporzókhoz: A „mérgező hárs-nektár” mítosz nem bizonyított; a bimbószegény késő nyári időszakban a bimbóhiány és kimerültség okozhat beporzó-pusztulást, nem specifikus toxin.

Felhasználás

• Díszfa: Várostűrő (szmog, só, aszfalt-hősziget), ezért közterületeken gyakori.

• Gyógy- és méhészeti érték: Illatos virágai teaként is használhatók (bár a gyógyszerkönyv inkább T. cordata/platyphyllos drogját preferálja). Jó méhlegelő a késői virágzás miatt.

• Faanyag: Könnyű, jól megmunkálható (faragás, intarzia, hangszer- és bútoripar).

Növényföldrajz (chorológia, elterjedés)

• Földrajzi elem: Szubmediterrán–pontusi jellegű faj.

• Őshonos areál: Elsősorban a Balkán-félsziget és Nyugat-Anatólia; észak felé a Duna-medence délkeleti pereme, kelet felé Fekete-tenger vidéke (pl. Bulgária, Románia déli részei, Szerbia, Észak-Görögország, Északkelet-Törökország, helyenként Krím/Ukrajna déli pontjai).

• Közép-Európa: Széles körben ültetett és több helyen kivadul; Magyarországon főként telepített állományai ismertek, egyes délies–melegebb régiókban helyenként honosnak tekintett reliktum vagy meghonosodott előfordulásokkal.

• Magyarországi élőhelypreferencia (általános): Melegebb, meszes dombvidékek, löszhátak, sziklaerdők peremei; telepítve városi fasorokban és parkokban tömeges.

• Természetes társulások: Mészkerülő bükkösökben ritka; gyakoribb mészkedvelő gyertyános-tölgyesek, szubmediterrán molyhos tölgyes mozaikok, szikla- és törmeléklejtő erdők szegélyeiben.

• Veszélyeztetettség: Globálisan nem veszélyeztetett; élőhelyeit a tájhasználat és a klímaszárazodás regionálisan befolyásolhatja.

Hasonló fajok

• Kislevelű hárs (T. cordata): levélfonák csak hónaljszőrös, nem ezüstösen molyhos; korábban virágzik.

• Nagylevelű hárs (T. platyphyllos): nagyobb levelek, hosszabb, szétterülő szőrök az érzugokban; virágzás május vége–június.

• Ezüsthárs (T. tomentosa): levélfonák egységesen fehér-ezüstös, virágzás június vége–július.

Itt az etimológia röviden:

• Nemzetségnév – Tilia: latin szó a hársra; a szakirodalom szerint a latin tilia valószínűleg rokon a görög ptelea („szilfa”) / tillai („fekete nyár”) szavakkal, végső soron egy „széles (levelű)” jelentésű indoeurópai tövéhez köthető.

• Fajnév – tomentosa: a latin tomentum (‘tömőanyag, gyapjúszerű anyag’) → tomentosus/tomentosa (‘nemezesen, sűrűn szőrös’) melléknévből; a levélfonák sűrű molyhára uta

• Magyar nemzetségnév – „hárs”: finnugor eredetű szó; korábbi alakja hás, amely a hársfához kapcsolódó „fakéreg, háncs” jelentésben is élt. A mai hárs forma valószínűleg a 15. században alakult ki hangalaki elhasonulással.

• Magyar fajnevek – „ezüst hárs”, „molyhos hárs”: a levél ezüstösen molyhos fonákjára utalnak (a „tomentosa” jelentésével összhangban).