Morfológia
Az Ulmus americana (amerikai szil) lombhullató, nagy termetű fa, amely kedvező körülmények között 25–35 méter magasra is megnőhet. Koronája szélesen boltozatos, jellegzetesen „váza alakú”, az ágak magasra ívelnek, majd kifelé hajlanak. Törzse erőteljes, kérge szürkésbarna, idősebb korban mélyen barázdált.
Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy tojásdadok, hosszú kihegyesedő csúccsal. A levélalap erősen aszimmetrikus, ami a szilekre jellemző. Szélük kétszeresen fűrészes. A levélfelszín érdes tapintású, a fonák világosabb és enyhén szőrös lehet. Ősszel sárgára színeződik.
Virágai aprók, vöröses árnyalatúak, lombfakadás előtt jelennek meg. Termése lapos, kerekded szárnyas lependék (szilatermés), amely tavasszal érik.
Növényföldrajz
A faj Észak-Amerika keleti és középső részén őshonos. Természetes élőhelyei folyóvölgyek, ártéri erdők, ligeterdők és üde lombos erdők. Egykor az észak-amerikai városfásítás egyik legfontosabb fafaja volt.
Ökológiai igények
Az Ulmus americana fényigényes vagy enyhén félárnyéktűrő faj. A mélyrétegű, jó vízellátású, tápanyagban gazdag talajokon fejlődik legjobban. Jól tűri az időszakos elöntést és a városi környezetet is. Fagytűrése kiváló. Hátránya, hogy rendkívül érzékeny a holland szilfavészre, amely természetes állományait és városi fasorait súlyosan megtizedelte.
Etimológia
Az Ulmus latin eredetű név, jelentése szilfa. Az americana jelentése „amerikai”, amely a faj észak-amerikai eredetére utal.
