Morfológia
Az Ulmus arbuscula lombhullató, kis termetű fa vagy nagyobb cserje, amely általában 3–8 méter magas. Habitusa gyakran többtörzsű, sűrűn elágazó, gömbölyded vagy szabálytalan koronával. Kérge szürkésbarna, idősebb korban finoman repedezett.
Levelei váltakozó állásúak, kicsik vagy közepes méretűek, tojásdadok, jellegzetesen aszimmetrikus levélalappal (mint a szileknél általában), szélük fűrészes. A levélfelszín érdes tapintású, sötétzöld, fonákja világosabb. Tavasszal, lombfakadás előtt jelennek meg apró, jelentéktelen virágai. Termése lapos, kerekded szárnyas lependék (sziltermés), amely gyorsan érik.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Délkelet-Európához, valamint Nyugat-Ázsia egyes részeihez köthető, de rendszertani megítélése nem egységes, és gyakran más szilfajokhoz közeli formaként kezelik. Természetes élőhelyein erdőszegélyeken, cserjésekben, szárazabb domb- és hegyvidéki területeken fordul elő.
Ökológiai igények
Az Ulmus arbuscula fényigényes vagy félárnyéktűrő. Jól alkalmazkodik különböző talajtípusokhoz, de a jó vízáteresztő, középkötött talajokon fejlődik a legjobban. A szárazabb körülményeket viszonylag jól tűri, a pangó vizet nem kedveli. Fagytűrése jó, ezért mérsékelt égövön is tartható.
Változatok
A faj rendszertanilag bizonytalan helyzetű, ezért különböző formáit és változatait gyakran más fajokkal (pl. Ulmus minor csoport) együtt kezelik. A változatok főként levélméretben, habitusban és növekedési formában térnek el.
Felhasználás
Elsősorban természetközeli ültetésekben és kisebb kertekben használható, ahol kisebb mérete előny. Alkalmas sövénynek vagy nyírt formák kialakítására is. Díszértéke inkább habitusában és természetes megjelenésében rejlik.
Etimológia
Az Ulmus latin eredetű név, jelentése szilfa. Az arbuscula latin szó, jelentése „kis fa” vagy „fácska”, ami a faj viszonylag alacsony termetére utal.
