Szinoním név:
Ulmus propinqua var. japonica
Morfológia
Az Ulmus davidiana var. japonica (japán szil) lombhullató, közepes vagy nagy termetű fa, rendszerint 20–30 méter magas. Koronája szélesen tojásdad vagy boltozatos, ágai viszonylag szabályosan elrendeződnek. Törzse egyenes, kérge szürkésbarna, idősebb korban hosszanti irányban repedezett.
Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy tojásdadok, hosszú kihegyesedő csúccsal. A levélalap aszimmetrikus, a levélszél kétszeresen fűrészes. A levélfelszín érdes tapintású, fonákja világosabb és enyhén szőrös lehet. A lomb ősszel sárgás árnyalatúvá válik.
Virágai aprók, vörösesbarnák, lombfakadás előtt nyílnak. Termése lapos, kerekded vagy elliptikus szárnyas lependék.
Eltérés az alapfajtól
Az Ulmus davidiana var. japonica általában:
-
nagyobb termetű,
-
erőteljesebb növekedésű,
-
hidegtűrőbb,
-
és szélesebb koronájú,
mint a tipikus Ulmus davidiana. Levelei rendszerint nagyobbak és durvább tapintásúak. A japán változat jobban alkalmazkodott az északkelet-ázsiai kontinentális klímához.
Növényföldrajz
A változat Japánban, Szahalin déli részén, Koreában és Északkelet-Kínában őshonos. Természetes élőhelyei folyóvölgyek, ligeterdők és üde lombos erdők.
Ökológiai igények
Az Ulmus davidiana var. japonica fényigényes vagy enyhén félárnyéktűrő faj. A mélyrétegű, jó vízellátású, tápanyagban gazdag talajokon fejlődik legjobban. Jó fagytűrésű, és viszonylag ellenálló a holland szilfavésszel szemben, ezért több szilnemesítési programban is fontos szerepet kapott. A városi környezetet és a hideg teleket jól viseli.
Etimológia
Az Ulmus latin eredetű név, jelentése szilfa. A davidiana név Armand David francia misszionárius és természettudós emlékét őrzi. A japonica jelentése „japán”, amely a változat földrajzi eredetére utal.
