Ulmus glabra - hegyi szil

Jellemzés (alaktani leírás)

Életforma, habitus

• Nagytermetű lombhullató fa, kedvező helyen 25–35 m magasra is megnőhet.

• Koronája szélesen boltozatos, terebélyes, erősen elágazó.

• Törzse vastag, gyakran enyhén csavarodott, idős korban impozáns, „hegységi” kinézetű.

Kéreg, hajtások

• Fiatalon a kéreg simább, szürkésbarna.

• Idős korban mélyen repedezett, táblás, sötétszürke–barnásszürke.

• Vesszői erőteljesek, zöldes- vagy barnásszürkék, többnyire szőrösek; rügyei nagyobbak, tompábbak, mint a mezei szilé.

Levelek

A hegyi szil levele jól felismerhető:

• Nagy, 8–16(–18) cm, tojásdad–széles tojásdad forma.

• Alapja aszimmetrikus, de az alap egyik oldala gyakran mélyebben lehúzódik – „elcsúszott” levélváll.

• Szélük érdesen, kétszeresen fűrészes, nagy fogakkal.

• Felszínük nagyon érdes, „smirglis” tapintású a sűrű, apró szőrök miatt.

• Fonákjuk világosabb, sűrűbben szőrözött, az erek mentén is jól látható a szőrzet.

• Levélnyél rövid, gyakran 2–5 mm, ezért a levél „ráül” az ágra.

Virágok

• Nagyon korán, lombfakadás előtt, kora tavasszal (március körül) nyílnak.

• A rövid termőhajtásokon tömött kis gomolyokban ülnek.

• Szélporozta, zöldes-pirosas, apró virágok; illatuk nincs.

Termés

• A termés szárnyas makkocska (lependék).

• Kerekded–elliptikus, a mag többnyire a lependék közepén helyezkedik el, körülötte széles, vékony, áttetsző szárny.

• Tavasszal (április–május) érik, tömegesen hullik.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos Európa nagy részén, főleg hegy- és dombvidéki területeken.

• Magyarországon főként hűvösebb, csapadékosabb hegyvidéken (pl. Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység nedvesebb völgyei) fordul elő, de általában ritkább, mint a mezei vagy vénic szil.

• Élőhelyei:

  • szurdokerdők, gyertyános-bükkösök, bükkösök,

  • meredek, hűvös, üde lejtők, völgyoldalak, patakvölgyek.

• Üde, mély, tápanyagban gazdag, jó vízellátású talajokat kedvel, a száraz, meleg síkvidéket rosszul tűri.

Erősen károsítja a szilfavész, ezért természetes állománya sokfelé megritkult.

Etimológia

• Ulmus – a latin „ulmus” szó maga is a szilfát jelentette; innen került át nemzetségnévként a tudományos latinba.

• glabra – latinul „kopasz, szőrtelen”.

  • Valószínűleg azokra a fiatal hajtásokra, rügyekre, esetleg termésre utal, amelyek a faj leírásakor a megfigyelt példányon a rokon fajokhoz képest kevésbé voltak szőrösek – még ha a lomb valójában elég érdes is.

Rendszertani besorolás

• Család: Ulmaceae – szilfafélék

• Nemzetség: Ulmus – szilek

• Faj: Ulmus glabra Huds.

• Magyar név: hegyi szil