Alapadatok
-
Tudományos név: Ulmus × hollandica ‘Wredei’
-
Magyar név: gyakran „aranyszil”, „oszlopos aranyszil” néven árulják
-
Szülők: hegyi szil (U. glabra) × mezei szil (U. minor) hibrid, mint a többi × hollandica fajta.
-
Eredet: Németország, Alt-Geltow arborétum, kb. 1875, a ‘Dampieri’ fajta aranysárga lombú „mutációjaként” (sport) jelent meg.
Méret, alak
-
Inkább kis–közepes fa: általában 6–10 m magas, 3–5 m széles; idősebb korban kissé kerekedik a koronája.
-
Fiatalon keskeny, oszlopos–piramisszerű, idővel szélesedő.
Lomb, díszérték
-
Levelei tojásdadok, hullámos, gyűrött szélűek, tipikus szillevél formájúak.
-
Szín:
-
tavasszal élénk aranysárga,
-
nyáron többnyire sárgászöld,
-
ősszel ismét sárga árnyalatú.
-
-
Idősebb példányoknál előfordulhat, hogy részben visszazöldül a lomb, főleg árnyékban.
Virágzás, termés
-
Kora tavasszal, lombfakadás előtt apró, vörösesbarna virágok jelennek meg, majd szárnyas termések (lependékek) fejlődnek.
Növekedés, igények
-
Növekedése lassú–közepes (kb. 15–20 cm/év sok faiskola szerint).
-
Fény: napos, legfeljebb félárnyékos hely; minél több a fény, annál erősebb az aranysárga szín.
-
Talaj: viszonylag igénytelen, átlagos kerti talajon is jól érzi magát; több forrás szerint mésztűrő, viszonylag nedves talajt is elvisel.
Felhasználás a kertben
-
Keskeny, oszlopos habitusa miatt szűkebb helyekre, utcafának, kisebb kertekbe is alkalmas.
-
Erős színe miatt szoliterként, sötétzöld háttér előtt mutat a legjobban.
-
Jó választás, ha „függőleges sárga oszlopot” szeretnél a kertben, de nincs hely egy nagy koronájú fának.
Betegségek, szilfavész
-
A legtöbb forrás szerint érzékeny a szilfavészre (Dutch elm disease), mint a klasszikus holland szilek többsége.
-
A fajtát Joseph Wrede (1831–1912) után nevezték el, aki királyi kertészeti felügyelő volt a porosz Alt-Geltow állami faiskolában / arborétumban (Potsdam mellett, Németország). Ő választotta ki / jegyezte le az aranysárga lombú mutációt a ‘Dampieri’ fajtából, ezért kapta az ő nevét: Ulmus × hollandica ‘Wredei’.
