Ulmus minor - mezei szil

A mezei szil a Közép- és Dél-Európában legelterjedtebb, változékony szilfaj; több alfaja, ökotípusa és klónja ismert.

Jellemzés (morfológia)

Életforma, habitus

• Közepes–nagy termetű lombhullató fa, általában 20–30 m magas.

• Koronája szélesen boltozatos, gyakran aszimmetrikus, de sűrű és tömött.

• Idősebb korban vastag, erőteljes ágai ívesen oldalra terülnek.

Kéreg, hajtások

• Kérge idősebb korban mélyen barázdált, táblás, sötétbarnásszürke.

• Fiatal hajtások vékonyak, rövidszőrűek vagy kopaszok, rügyei kisebbek és hegyesebbek, mint a vénic szilé (U. laevis).

Levelek

A mezei szil levele az egyik legjobb határozóbélyeg.

• 6–12 cm, elliptikustól tojásdadig változó alakú.

• Alapjuk jellegzetesen aszimmetrikus, egyik oldal mélyebben lejjebb húzódik a levélnyélig.

• Szélük kétszeresen fűrészes (durvább fogakkal, mint a vénic szilé).

• Felszínük érdes, tapintásra durva, mivel apró érdes szőrök borítják.

• Fonák világosabb zöld, az erek mentén gyéren szőrös.

• A levélnyél rövid (2–6 mm), ezért a levél a vénic sziléhez képest „feszesen ül”.

Virágok

• Nagyon korán, még lombfakadás előtt, márciusban nyílnak.

• Gömbös csomókban, rövid hajtásokon ülnek.

• Szélporozta virágok, illat nélkül.

Termés (lependék)

• Elliptikus vagy kerekded lependék, 15–20 mm hosszú, vékony széllel.

• A mag a lependék felső harmadában, nem középen helyezkedik el – ez fontos elkülönítő bélyeg a vénic szilhez képest.

• Érés: április–május.

Növényföldrajz (elterjedés)

• Őshonos Európa nagy részén, Nyugat-Európától az Ural előteréig.

• Dél felé elterjed a Földközi-tenger vidékein és Kis-Ázsiában is.

• Magyarországon széles körben őshonos, főként:

  • alföldi keményfaligetekben,

  • ártéri tölgy–kőris–szil erdőkben,

  • ligeterdőkben,

  • szárazabb síkvidéki tölgyesek peremén.

Ma természetes állománya sokfelé megritkult a szilfavész (Holland-szilbetegség) miatt.

Növényökológiai igények

• Talaj: tápanyagban gazdag, üde vagy félszáraz talajok; jól tűri a meszes talajt.

• Víz: közepes vízigényű; a vénic szilnél szárazságtűrőbb, de a tartós pangó vizet nem kedveli.

• Fény: fénykedvelő, de félárnyékban is megél.

• Télállóság: kiváló (Európa nagy részén gond nélkül telel).

• Városi tűrés: közepes; a légszennyezést jobban viseli, mint a vénic szil.

Etimológia

• Ulmus – a latin ulmus = „szil”, már római kori növénynév.

• minor – latinul: „kisebb”.

  • Nem a fa méretére, hanem a levél méretére utal: a vénic és hegyi szilhez képest a levele jellemzően kisebb.

Rendszertani besorolás

• Ország: Plantae – növények

• Rend: Rosales

• Család: Ulmaceae – szilfafélék

• Nemzetség: Ulmus – szilek

• Faj: Ulmus minor Mill.

Öszzehasonlítás Ulmus laevis-szel