Morfológia
Az Ulmus parvifolia (kínai szil) kis–közepes termetű, lombhullató vagy enyhébb klímán részben örökzöld fa, általában 10–20 méter magas. Koronája sűrű, kerekded vagy szélesen szétterülő. Törzse gyakran többtörzsűvé válhat, kérge jellegzetesen mozaikos, lemezesen leváló, szürkés, barnás és narancsos foltokkal – ez az egyik legfeltűnőbb bélyeg.
Levelei kicsik (2–5 cm), tojásdadok, hegyes csúcsúak, szélük finoman fűrészes, levélalapjuk enyhén aszimmetrikus. Felszínük fényes zöld, fonákjuk világosabb. Virágai aprók, ősszel jelennek meg, nem feltűnők. Termése kis, kerekded lependék, amely rövid idő alatt fejlődik és lehullik.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Kínában, Koreában és Japánban fordul elő. Természetes élőhelyein erdőszegélyeken, dombvidéki és síkvidéki területeken található.
Ökológiai igények
Az Ulmus parvifolia fényigényes, de félárnyékot is elvisel. Jól alkalmazkodik különböző talajtípusokhoz, ha azok jó vízáteresztőek. Szárazságtűrése jó, ugyanakkor mérsékelten a nedvesebb körülményeket is tolerálja. Fagytűrése közepes–jó, enyhébb klímán fejlődik a legszebben. Kiválóan tűri a városi környezetet, a légszennyezést és a metszést.
Felhasználás
Elsősorban parkfaként, utcai sorfaként és díszfaként használják. Kiváló választás városi környezetbe ellenálló képessége miatt. Gyakran alkalmazzák bonsai készítésére is, mivel jól formázható és apró levelű.
Etimológia
Az Ulmus latin eredetű név, jelentése szilfa. A parvifolia latin szó, jelentése „kis levelű” (parvus = kicsi, folium = levél), ami a faj jellegzetesen apró leveleire utal.
Jacquin, N.J. von, Plantarum rariorum horti caesarei Schoenbrunnensis descriptiones et icones (1797-1804)
Pl. Hort. Schoenbr.
vol. 3 (1798)
t. 262 (1798)
