Ulmus parvifolia - kínai szil

Jellemzés (alaktani leírás)

Életforma, habitus

• Kis–közepes termetű lombhullató vagy félörökzöld fa,

  • magasság: kb. 8–15(–20) m,

  • koronája kerekded, sűrű, viszonylag széles (akár 10–15 m). 

Kéreg, hajtások

• A törzs kérge az egyik legjellegzetesebb bélyeg:

  • foltosan hámlik, kis táblákban leváló lemezekkel,

  • a mozaikban szürke, barna, vörhenyes, zöldes foltok látszanak – innen a „lacebark” (csipkés / csipkekérgű) név. 

• Vesszők vékonyak, szürkés- vagy barnászöldek, általában kopaszak.

Levelek

• Kicsik – innen a „parvifolia” („kis levelű”) név:

  • hosszuk kb. 2–5(–6) cm, szélességük 1–3 cm. 

• Alak: tojásdad–elliptikus, gyakran kissé ferde, aszimmetrikus vállal.

• Szélük finoman fűrészes (egyszeresen fűrészelt, apró fogakkal). 

• Felszínük sötétzöld, fényes, bőrnemű, fonákjuk világosabb.

• Lombhullás: enyhébb klímán félörökzöld, sokáig tartja a lombot, gyakran csak késő ősszel–tél elején hullik le. 

Virágok, termés

• Sajátosság: ősszel virágzó szil –

  • a legtöbb szil tavasszal, ez viszont nyár végén–kora ősszel hozza apró, zöldes virágait. 

• Virágai kicsik, szélporozta, díszértékük csekély.

• Termése:

  • kicsi, lapos lependék (szárnyas makkocska),

  • kb. 10–13 × 6–8 mm, középen vagy a csúcs felé elhelyezkedő maggal. 

  • Gyorsan beérik, még ősszel elszóródik (ellentétben a tavaszi termő szilekkel).

Növényföldrajz, elterjedés

• Őshonos Kelet-Ázsiában:

  • Kína, Korea, Japán, részben Kelet-Szibéria és É-India / Vietnam egyes területei. 

• Élőhely: másodlagos erdők, utak menti fásulások, bozótosok, rézsűk – változatos, gyakran zavart élőhelyeken is megtelepszik. 

• Díszfaként mára világszerte elterjedt (Európa, Észak-Amerika, Ausztrália stb.), sok helyen meghonosodott vagy invazívvá vált (pl. USA egyes államaiban). 

Ökológiai és gyakorlati sajátosságok

• Talaj: nagyon tűrőképes, a városi, tömörödött, száraz talajokat is bírja. 

• Fény: napos–félárnyékos helyeket kedvel.

• Víz: jó szárazságtűrő, ugyanakkor üde talajon fejlődik a legjobban.

• Télállóság: az egyik legtélállóbb ázsiai faj, laborvizsgálatok szerint −30 °C alatti hőmérsékletet is elvisel (LT50 kb. −34 °C). 

Betegségek, kártevők

• Nagyon jó ellenálló-képességű a szilfavésszel (Dutch elm disease) szemben, nem immunis, de erősen rezisztens. 

• Elég jól tűri a szillevelészbogarat is; ezért sok helyen pótló szilfaként ültetik a kipusztult európai–amerikai szilek helyett. 

Felhasználás

• Városi sorfának, parkfának, parkolók köré, utcafának, mert:

  • jól bírja a szennyezett levegőt, szárazságot, városi klímát;

  • koronája gyorsan kialakul, árnyékot ad, de nem túl nagy. 

• Sok díszváltozata, törpe fajtája van (pl. ‘Seiju’, ‘Hokkaido’, ‘Cork Bark’, ‘Drake’), bonsai-alapanyagnak is kiváló. 

Etimológia

• Ulmus – a latin ulmus = szilfa, már az ókorban használt növénynév volt.

• parvifolia – latin parvus = kicsi, folium = levél →
  „kis levelű”, egyértelmű utalás a faj apró, sűrűn álló leveleire. 

Rendszertani besorolás

• Család: Ulmaceae – szilfafélék

• Nemzetség: Ulmus – szilek

• Faj: Ulmus parvifolia Jacq. 

• kínai szil, csipkés kérgű szil / lacebark elm, néha „little leaf elm”.

Ha szeretnéd, szívesen összehasonlítom Ulmus parvifolia-t az Ulmus pumila-val (a „rosszhírű” szibériai szil), hogy terepen is biztosan meg tudd különböztetni – főleg kérgen, levélen és termésidőn keresztül.

Ulmus parvifolia és Ulmus pumila – összehasonlító táblázat