Ulmus pumila - szibéria szil, tatár szil

Jellemzés (alaktani leírás)

Életforma, habitus

• Közepes–nagy lombhullató fa, általában 15–20(–25) m magas.

• Koronája szabálytalan, szétterülő, gyakran „széteső”, sok vékony, felkopaszodó ággal.

• Gyors növekedésű, erősen sarjadzó faj – ezért sok helyen gyomfának érződik.

Kéreg, hajtások

• Fiatalon a kéreg simább, szürkés; idővel mélyen barázdált, sötétszürke–barna, de nem mozaikosan hámló (így jól különbözik a kínai sziltől).

• Vesszői vékonyak, zöldes- vagy vörhenyesbarnák, többnyire kopaszok vagy gyengén szőrösek.

Levelek

• Hosszuk 3–7 cm, szélességük 1–3 cm – tehát a kínai szilnél általában nagyobbak, de az európai szileknél kisebbek.

• Alakjuk tojásdad–elliptikus, aszimmetrikus levélalappal (szilre jellemző).

• Szélük durván, kétszeresen fűrészes, nagyobb fogakkal, mint az U. parvifolia esetében.

• Felszínük közép- vagy sötétzöld, többnyire matt, nem bőrnemű; fonákjuk világosabb zöld.

Virágok, termés

• Nagyon korán, lombfakadás előtt, kora tavasszal (március körül) virágzik.

• A virágok aprók, zöldes-pirosasak, rövid hajtásokon csoportosulnak, szélporozta növény.

• Termése lapos lependék (szárnyas makkocska), 1–1,5 cm hosszú, vékony szárnnyal.

• A mag a lependék csúcsi részéhez közelebb helyezkedik el (nem középen).

• A termések már tavasszal–kora nyáron beérnek és tömegesen szétszóródnak.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos Kelet-Európa, Közép-Ázsia, Mongólia, Észak-Kína, Szibéria szárazabb vidékein.

• Természetes élőhelyei: sztyepp- és erdősztyepp-övek, folyómenti ligetek, lösz- és homokvidékek.

• Nagyon jól alkalmazkodik száraz, szélsőséges kontinentális klímához: fagyos tél, forró, száraz nyár.

• A világ számos részén (Észak-Amerika, Európa egyes térségei) betelepítették szélfogónak, erdősávba, városfának – helyenként invazív özönfajjá vált.

Ökológiai tulajdonságok, gyakorlati értékelés

• Talaj: tág tűrés – homokostól a vályogig, gyakran meszes, száraz talajokon is jól fejlődik.

• Víz: kifejezetten szárazságtűrő, de a pangó vizet nem szereti.

• Fény: fényigényes, nyílt területeken érzi magát jól.

• Télállóság: kiváló, erős fagyokat is elvisel.

• Szilfavész-rezisztencia: a betegségre viszonylag ellenálló, de nem annyira tartósan, mint a kínai szil.

Előnyei:

• nagyon gyors növekedés,

• jó szárazság- és fagytűrés,

• könnyű szaporíthatóság.

Hátrányai:

• agresszíven terjed magról és sarjról, sok helyen gyomfa,

• koronája gyakran rendezetlen, szeles, jeges időben könnyen törnek ágai,

• díszértéke lényegesen kisebb, mint Ulmus parvifolia-é.

Etimológia

• Ulmus – a latin ulmus szó jelentése: szilfa, már az ókori rómaiaknál használt növénynév.

• pumila – latinul „kicsi, alacsony termetű”.

  • Valószínűleg arra utal, hogy a faj eredeti élőhelyén a zord, száraz klíma miatt gyakran kisebb, bokorfás alakban is előfordul, nem mindig magas faformában.

Rendszertani besorolás

• Család: Ulmaceae – szilfafélék

• Nemzetség: Ulmus – szilek

• Faj: Ulmus pumila L.