Morfológia
Az Ulmus pumila var. arborea (fa termetű szibériai szil) lombhullató, közepes termetű fa, amely rendszerint 10–20 méter magasra nő. Koronája az alapfajnál rendezettebb, kifejezettebben fás, egytörzsű habitusú, gyakran szélesen tojásdad vagy lazán kerekded. Törzse egyenesebb, kérge szürkésbarna, idővel repedezett.
Levelei viszonylag kicsik, tojásdadok vagy elliptikusak, hegyes csúcsúak, szélük fűrészes, levélalapjuk enyhén aszimmetrikus. Felszínük zöld, kissé érdes. Virágai kora tavasszal, lombfakadás előtt jelennek meg, aprók. Termése kerekded vagy enyhén elliptikus lependék.
Növényföldrajz
Az alapfaj (Ulmus pumila) Közép- és Kelet-Ázsiában őshonos (Szibéria, Mongólia, Észak-Kína). A var. arborea ennek a fajnak egy fásabb növekedésű alakja, amely természetes és kultúrkörnyezetben is előfordulhat, főként kontinentális éghajlatú területeken.
Ökológiai igények
Az Ulmus pumila var. arborea kifejezetten fényigényes. Kiválóan tűri a szárazságot, szelet és a szélsőséges kontinentális klímát. Talajban igénytelen, gyenge, homokos vagy köves talajokon is megél, ha a víz nem pang. Fagytűrése kiváló, a hőséget is jól viseli.
Eltérés az alapfajtól
A var. arborea az alapfajnál inkább fa alakú, egyenesebb törzsű és kevésbé bokros jellegű. Habitusa rendezettebb, kevésbé szétterülő, így inkább klasszikus fa megjelenésű, míg az alapfaj gyakran alacsonyabb, lazább, cserjeszerűbb formát is felvehet.
Felhasználás
Elsősorban száraz, szélsőséges termőhelyek fásítására, erózióvédelemre és védőerdősávok kialakítására használják. Városi környezetben is alkalmazható ellenálló képessége miatt. Díszfaként is ültethető, bár inkább funkcionális szerepe jelentős.
Etimológia
Az Ulmus latin eredetű név, jelentése szilfa. A pumila latin szó, jelentése „alacsony termetű”, amely az alapfaj eredeti, kisebb növekedésű jellegére utal. Az arborea jelentése „fás”, „fa termetű”, ami a változat jellegzetes, kifejezettebb faalakjára utal.
