Viburnum burejaeticum - mandzsu bangita

Viburnum burejaeticum Regel & Herder – mandzsúriai bangita (Manchurian viburnum)

Rendszertan, alapadatok

• Család: Adoxaceae (pézsmaboglárfélék – a Viburnum ma ide tartozik). 

• Nemzetség: Viburnum (bangiták)

• Faj: Viburnum burejaeticum

• Közismert név: mandzsúriai bangita / Manchurian viburnum. 

Lombhullató, közepes termetű díszcserje, fehér virágzattal és látványos, színváltó bogyóterméssel.

Alaktani jellemzés

Méret, habitus

• Többnyire 2,5–4(–5) m magas, 1,5–3 m széles, felálló–szélesen bokros cserje. (rhs.org.uk)

• Koronája eleinte inkább felálló, később lazábban terülő, „bokorfás” megjelenésű.

Hajtások

• Fiatal hajtások sűrű, szürkés- vagy fehéres, csillagszőrös (stellát) szőrözettel fedettek, második évre nagyrészt kopaszak. 

Levelek

• Oválistól elliptikusig, néha kissé fordított tojásdad (obovát);

• általában 4–10 cm hosszú, 2,5–6 cm széles.

• A levélalap többnyire kerekded vagy enyhén szív alakú, csúcsa hegyes vagy tompán kihegyezett.

• Széle finoman, egyenletesen fűrészes. 

• Színe nyáron középzöld–sötétzöld, ősszel pirosas, vöröses, sárgás árnyalatokra színeződik, jó őszi lombszínt ad.

Virágzat, virág

• Tavasszal (általában májusban) nyílik;

• Virágzata lapos vagy enyhén domború bogernyő (corymb), átmérője 5–10 cm körüli, sok apró, fehér vagy enyhén krémszínű virággal.

• A virágok enyhén illatosak, méh- és rovarcsalogatók. 

Termés

• A termés csonthéjas bogyó.

• Először piros, éréskor kékesfekete–fekete színűre sötétedik; gyakran egyszerre látható a bokron piros és sötétkék bogyó, ami kifejezetten díszes. 

• A bogyók őszig, néha kora télig a bokron maradnak, a madarak is fogyasztják.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos:

  • Észak-Kína (Mandzsúria, ÉK-Kína),

  • Oroszország Távol-Keleti régiói (Bureja-, Usszuri-vidék, Amur/Zeya környéke),

  • Koreai-félsziget,

  • egyes források szerint Mongólia peremterületei is.

• Természetes élőhelyei:

  • kevert lombos–fenyőerdők,

  • meredek lejtők, folyóvölgyek, erdőszegélyek a hűvös, kontinentális–szubkontinentális klímában.

Kertészeti igények, felhasználás

Fény, talaj

• Fény: napos–félárnyékos fekvés ideális; félárnyékban is jól virágzik és terem. 

• Talaj:

  • jól alkalmazkodik: homok–vályog–agyag, savanyú–semleges–enyhén alkalikus talajokat is tűri;

  • a „nedves, de jó vízáteresztő” a legkedvezőbb, a tartós vízállást kerülni kell. 

Télállóság, vízigény

• Kimondottan hidegtűrő faj, több forrás zóna 3–7-re adja – tehát a magyarországi teleket jó eséllyel gond nélkül átvészeli, főleg nem túl száraz helyen. 

• Vízigénye közepes–jó: a rendszeres, de nem túlzásba vitt öntözést meghálálja, hosszan tartó, extrém aszályt gyengén bír.

Felhasználás

• Szoliterként (magányos bokor) gyepben vagy ágyásban,

• laza, virágzó cserjecsoportok tagjaként,

• termésdíszért ültetve madárbarát kertekbe (pirosból kékre váltó bogyók).

• Létezik törpe fajta is, pl. Viburnum burejaeticum ‘Mini Man’ – kb. 1,2–1,8 m magas, kompakt, kerekded bokor, kifejezetten kertbe, kisebb kertekbe nemesítve. 

Etimológia

• Nemzetségnév – Viburnum

  • az ősi latin „viburnum” szóból ered, amelyet már az ókorban egyes bangitafajokra (pl. kányabangita) használtak, innen emelték át tudományos névvé.

• Fajnév – burejaeticum

  • a név a Bureja (Bureya) hegységre / folyóvidékre utal az orosz Távol-Keleten, ahonnan a fajt leírták; jelentése nagyjából: „burejai, Bureja-vidéki”. 

Összehasonlítás Viburnum lantanaval: