Rendszertan, alapadatok
-
Család: Adoxaceae (pézsmaboglárfélék)
-
Nemzetség: Viburnum (bangiták)
-
Faj: Viburnum davidii Franch.
-
Angol név: David viburnum
Alacsony, örökzöld díszcserje, erősen dekoratív lombozattal és fémesen kék termésekkel.
Megjelenés, morfológia
-
Méret, habitus:
-
többnyire 0,8–1,5 m magas és széles, lassan növő, alacsony, kupacszerű, terülő bokor.
-
-
Levelek:
-
nagy, bőrnemű, fényes, sötétzöld, elliptikus levelek, akár 15 cm hosszúak;
-
jellegzetesen 3 erős, párhuzamos főér fut végig rajtuk;
-
egész évben díszít, télen kissé bronzosodhat a lomb.
-
-
Virágok:
-
kétlaki, tavasszal (többnyire május körül) lapos, lapított gömb alakú fehér virágzatai nyílnak;
-
-
Termés:
-
beporzás után (ha van hím és nőivarú tő is) őszre metálfényű, türkizkék–kékfekete bogyószerű terméseket hoz tömött ernyőkben – ez a leglátványosabb dísze.
-
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshazája: Nyugat-Kína, főként Szecsuan nyugati része, hegyvidéki, mérsékelt övi területek.
-
Természetes élőhelyén erdőszéleken, cserjésekben fordul elő, hűvös, csapadékosabb klímán.
-
Dísznövényként ma Európa, Észak-Amerika, Ausztrália enyhébb klímájú részein sokfelé ültetik.
Kertészeti igények és felhasználás
Fény:
-
Napos–félárnyékos fekvés ideális; félárnyékban is jól díszít, nagyon mély árnyékban gyengébben virágzik és terem.
Talaj:
-
Jó vízáteresztő, üde, humuszos talaj a legjobb, de meglepően sok mindent elvisel: savanyú–semleges–enyhén meszes, homokos, vályog és agyag talajokat is.
Vízigény, télállóság:
-
Közepes vízigényű; a tartós szárazságot kevésbé szereti, viszont a pangó vizet kerülni kell.
-
Fagyállósága kb. USDA 7–8, vagyis az enyhébb teleket jól bírja; hidegebb, szeles helyen takarást, védett fekvést igényelhet.
Felhasználás:
-
Örökzöld talajtakaró / alacsony cserje ágyások elejére, előkertbe.
-
Látványos textúra- és színfolt a nagy levelek és a fémkék bogyók miatt.
-
Jól kombinálható más örökzöldekkel, árnyékkedvelő évelőkkel, pl. páfrányokkal, árnyékliliommal.
Etimológia
-
Nemzetségnév – Viburnum: az ókori latin „viburnum” szó különféle bangitafajokra utalt (pl. kányabangita), innen emelték át nemzetségnévnek.
-
Fajnév – davidii: Armand David (Père David) 19. századi francia misszionárius és természettudós után nevezték el, aki számos kínai növényt és állatot (pl. David-szarvas) fedezett fel és írt le.
Revue horticole, sér. 4 (1852-1974)
Rev. Hort. (Paris), ser. 4
f. 3
Viburnum davidii Franch.