Viburnum macrocephalum - nagyfejű bangita

 Rendszertan, alapadatok

• Család: Adoxaceae (pézsmaboglárfélék) 

• Nemzetség: Viburnum – bangiták

• Faj: Viburnum macrocephalum Fortune

• Gyakori nevek: nagyfejű bangita, kínai hógolyó bangita, „Chinese snowball viburnum”, „hydrangea viburnum” 

A legismertebb nagy, gömb virágzatú bangita, amely kinézetre nagyon hasonlít a labdarózsára és a hortenziára.

Megjelenés, morfológia

Életforma, habitus

• Lombhullató vagy félörökzöld cserje, éghajlattól függően.

• Bokra nagy, terebélyes, kerekded, 2–4 m, melegebb vidékeken 5–6 m magasságot is elérhet, hasonló szélességgel. 

Levelek

• Elliptikus–tojásdad, 2–4(–5) cm hosszú levelek, tompán hegyes csúccsal, finoman fűrészes széllel. 

• Felszínük közép- vagy sötétzöld, alul csillagszőrös (stellát szőrös), ettől kissé matt, enyhén szürkészöld fonák. 

• Ősszel sok forrás szerint vöröses, bíboros őszi lombszínt ad, főleg hűvösebb klímán. 

Virágzat, virágok – a fő díszérték

• Nagyon nagy, gömb alakú, 10–20 cm átmérőjű „hógolyó” virágzatok (mophead), a hajtásvégeken. 

• A virágok szinte teljesen steril, lapos, nagy csésze alakú fehér virágok, termőképes porzó/termő nélkül – ezért a virágzat egésze „labdaszerű”, mint a hortenziáé. 

• A virágok kezdetben halvány zöldes-lime színűek, majd teljesen hófehérré fakulnak. 

• Virágzási idő: késő tavasz (április vége–május–június eleje), kedvező helyen néha ősszel másodvirágzás is előfordulhat. 

• Illat általában gyenge vagy hiányzik, szemben sok illatos bangitával. 

Termés

• A klasszikus V. macrocephalum f. macrocephalum teljesen steril, ezért gyakorlatilag nem terem – ezért is ennyire „tömör hógolyó”. 

• Létezik termő, félig termékeny forma is (V. macrocephalum f. keteleeri), amelynek Kínában nagy kulturális jelentősége van („qiong hua”, „fehér jáde virág”). 

Növényföldrajz, történet

• Őshaza: Kína (kontinentális Kína), innen a „Chinese snowball” név. 

• A ma ismert díszforma kertészeti eredetű, vadon így nem fordul elő; a klasszikus, steril „hógolyó” típust Robert Fortune hozta be Európába 1844-ben. 

Ökológiai és kertészeti igények

Fény

• Napos vagy világos félárnyékos fekvést kedvel.

• Teljes napon virágzik a legbőségesebben, de enyhe félárnyékot is jól visel. 

Talaj

• Jó vízáteresztő, enyhén savanyú–semleges, humuszos, tápdús talaj a legkedvezőbb. 

• A legtöbb kerti talajt elviseli, amennyiben nincs tartós vízállás.

Vízigény, télállóság

• Vízigénye közepes; hosszabb száraz periódusokban meghálálja az öntözést. 

• Télállósága általában USDA 6–9 körül; hazai, védett fekvésben jól telel, de hideg, szeles helyen részben visszafagyhat. 

Felhasználás

• Nagy, látványos bokor szoliterként (magányosan gyepfelületen).

• Háttércserjeként nagyobb cserjeágyásokban.

• Romantikus, „angol kert” jellegű beültetésekbe, ahol a hortenziákhoz hasonló nagy virággömbök fontosak.

• Vágott virágként is használható, bár a gömbös virágzatok viszonylag nehezen tarthatók vázában hosszan. (esveld.shop)

Etimológia

• Nemzetségnév – Viburnum: a latin „viburnum” szó eredetileg a V. lantana-ra utalt, később általánosították a nemzetségre. 

• Fajnév – macrocephalum: görög eredetű (makro- = nagy, kephalé = fej) → „nagyon nagy fejű”, vagyis óriási virágfejű, egyértelmű utalással a faj óriás hógolyó-virágzatára.