Morfológia
A Viburnum plicatum ‘Watanabe’ lombhullató, közepes termetű díszcserje, általában 1,5–3 méter magas. Habitusa szélesen elterülő, jellegzetesen vízszintes, rétegesen elágazó („lépcsőzetes”) ágrendszerrel. Levelei átellenesek, szélesen tojásdadok, erősen erezettek, szélük fűrészes; a levélerek mélyen benyomottak, a levéllemez „redőzött” hatású (plicált). Ősszel vöröses–bordós árnyalatokra színeződnek.
Virágzata lapos, tányérszerű bogernyő: középen apró, termékeny virágok, a széleken nagyobb, fehér, steril díszvirágok helyezkednek el. A ‘Watanabe’ sajátossága, hogy nemcsak tavasszal virágzik, hanem szórványosan egész nyáron is hoz újabb virágokat. Termései pirosból sötétre érő bogyók, amelyek kisebb számban jelennek meg.
Növényföldrajz
Az alapfaj (Viburnum plicatum) Kelet-Ázsiában, elsősorban Japánban és Kínában őshonos. A ‘Watanabe’ egy japán eredetű kertészeti fajta.
Ökológiai igények
Napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. A humuszban gazdag, jó vízáteresztő, mérsékelten üde, enyhén savanyú talajokat kedveli. A pangó vizet nem viseli el, de a kiszáradásra érzékeny. Védett fekvésben szebb habitust és gazdagabb virágzást ad. Fagytűrése jó, de a szélsőségesen száraz, forró körülményeket kevésbé kedveli.
Felhasználás
Elsősorban díszcserjeként ültetik kertekben és parkokban. Réteges ágrendszere és hosszú virágzási ideje miatt kiváló szoliter, de cserjecsoportokban is látványos. Természetes hatású kertekben különösen jól érvényesül.
Etimológia
A Viburnum latin eredetű név, a bangiták klasszikus megnevezése. A plicatum jelentése „redőzött”, a levelek erezetére utal. A ‘Watanabe’ japán családnév, valószínűleg a fajta kiválasztójára vagy elterjesztőjére utal.
