Viburnum rhytidophyllum - ráncoslevelű bangita

Rendszertan, általános jellemzés

• Család: Adoxaceae (pézsmaboglárfélék)

• Nemzetség: Viburnum – bangiták

• Faj: Viburnum rhytidophyllum Hemsl.

• Magyar név: ráncoslevelű bangita

• Angol: leatherleaf viburnum

Nagy termetű, örökzöld vagy félörökzöld díszcserje, nagyon karakteres, hosszú, ráncos levelekkel.

Alaktani leírás

Méret, habitus

• Általában 3–4(–5) m magas, hasonló szélességű, erőteljes növekedésű bokor.

• Koronája szélesen terebélyes, sokágú, idősebb korban „bokorfa” jellegű.

Hajtások, kéreg

• Fiatal hajtások sűrűn szürkésbarna, nemezes szőrözettel fedettek.

• Idős ágak kérge barnásszürke, enyhén repedezett.

Levelek – a faj fő ismertetőjele

• Nagyon nagy, hosszúkás–lándzsás levelek:

  • hosszuk többnyire 10–20(–25) cm,

  • szélességük 3–5 cm.

• Felső felületük sötétzöld, erősen ráncos (hólyagos), bőrnemű, tapintásra kemény – innen a „leatherleaf”.

• Fonákjukon sűrű szürkés–sárgás nemezes szőrzet, ettől a levél alulról szürkészöld, „poros” hatású.

• A levelek nagy része enyhébb teleken a bokron marad, csak a legidősebbek hullanak le – ezért tűnik örökzöldnek.

Virágzat, virág

• Virágzás: késő tavasszal (április–május).

• A virágok krémfehérek, kicsik, 5 sziromkaréjúak.

• Nagy, lapított bugákban / bogernyőkben nyílnak a hajtásvégeken, az ernyők átmérője elérheti a 10–15 cm-t is.

• Illatuk nem olyan erős, mint a burkwoodii-, carlesii-típusoké, inkább enyhe.

Termés

• A termések csonthéjas jellegű, ovális bogyók.

• Kezdetben pirosak, éréskor feketévé sötétednek; sokszor egy ideig mindkét szín egyszerre látszik a bokron.

• Ősszel–kora télen díszítenek, a madarak is fogyasztják.

Növényföldrajz, élőhely (őshazájában)

• Őshonos Közép- és Nyugat-Kínában (hegylábi, hegyvidéki területek).

• Természetes élőhelyei: erdőszegélyek, hegyoldalak, bozótosok, mérsékelten meleg, csapadékos klímán.

Ökológiai igények, kertészeti felhasználás

Fény

• Napos–félárnyékos helyet kedvel.

• Túl mély árnyékban megnyúlik, ritkul a lomb, kevesebbet virágzik.

Talaj

• Jó vízáteresztő, humuszban gazdag, üde talaj ideális.

• A gyengén savanyútól a gyengén meszes talajokat jól tűri, a tartós vízállást viszont nem.

Vízigény, télállóság

• Közepes vízigényű – a hosszan tartó, erős aszályt nem szereti, de rövidebb száraz időszakokat elvisel.

• Télállósága jó, de igazán védett, szélárnyékos fekvésben érzi jól magát (erős, száraz téli szelek perzselhetik a lombját).

• Hidegebb teleken részben lombvesztővé válhat, de tavasszal újra besűrűsödik.

Felhasználás a kertben

• Nagy, egzotikus hatású, „trópusi” kinézetű levelei miatt markáns struktúranövény.

• Alkalmas:

  • szoliternek (magányos bokor),

  • háttércserjének örökzöld vagy vegyes cserjesávban,

  • nagyobb kertekben takaró, térelválasztó tömegnek.

• Jól kombinálható más árnyéktűrő cserjékkel, rododendronokkal, ill. nagy levelű évelőkkel (pl. árnyékliliom, páfrányok).

Etimológia

• Viburnum – már az ókori latinban használatos növénynév volt egyes bangitafajokra; innen került át nemzetségnévként a botanikába.

• rhytidophyllum – görög eredetű elemekből:

  • rhytis, rhytidos = „ránc”,

  • phyllon = „levél”.
    → szó szerint: „ráncos levelű”, ami tökéletesen leírja a faj jellegzetes, erősen ráncos, bőrnemű leveleit.