EN: lesser periwinkle
DE: Kleines Immergrün
ES: vinca menor
Morfológia
A Vinca minor (kis meténg) alacsony termetű, örökzöld félcserje vagy évelő talajtakaró növény. Hosszú, kúszó hajtásai a talajjal érintkezve könnyen legyökereznek, így idővel összefüggő szőnyeget alkot. Magassága rendszerint 10–20 cm.
Levelei átellenes állásúak, bőrszerűek, fényes sötétzöldek, elliptikus vagy lándzsás-tojásdad alakúak, egész szélűek. A lomb télen is megmarad.
Virágai magányosan fejlődnek a levelek hónaljában. Öt cimpájú pártájuk rendszerint ibolyáskék vagy kékeslila, ritkábban fehér vagy halvány rózsaszín. A virágzás fő időszaka tavasszal van, de kedvező körülmények között nyáron és ősszel is szórványosan virágozhat.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Dél-Európa, valamint Nyugat-Ázsia egyes területein őshonos. Magyarországon természetes állományai főként üde lombos erdőkben, ligeterdőkben és szurdokerdőkben fordulnak elő. Dísznövényként évszázadok óta termesztik, ezért sok helyen kivadult.
Ökológiai igények
A Vinca minor árnyék- és félárnyékkedvelő növény, de megfelelő talajnedvesség mellett napos helyen is megél. Az üde, humuszban gazdag, jó vízellátású talajokat kedveli, ugyanakkor meglehetősen alkalmazkodóképes. Jól tűri a gyökérkonkurenciát, ezért fák és cserjék alatt is sikeresen nevelhető. Fagytűrése kiváló, szárazabb időszakokat is viszonylag jól átvészel.
Felhasználás
A kis meténg az egyik legfontosabb árnyéktűrő talajtakaró dísznövény. Parkokban, temetőkben, rézsűkön, fák alatti beültetésekben és természetközeli kertekben széles körben alkalmazzák. Sűrű hajtásrendszere hatékonyan visszaszorítja a gyomokat és védi a talajt az eróziótól. A növény alkaloidokat tartalmaz; rokon fajokból származó vegyületeket a modern gyógyszeripar is hasznosít, bár maga a Vinca minor ma elsősorban dísznövényként jelentős.
A Vinca minor mérgező növény, mivel különféle indolalkaloidokat tartalmaz, köztük vinkamint és rokon vegyületeket. A növény minden része – különösen a levelek és a hajtások – tartalmaz hatóanyagokat, bár mérgezősége általában kisebb, mint egyes rokon meténgfajoké.
Nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, szédülés és vérnyomáscsökkenés jelentkezhet. Súlyos mérgezés ritka, de gyermekek és háziállatok esetében fokozott óvatosság indokolt.
A növény alkaloidjai gyógyászati jelentőséggel is bírnak. A Vinca minor-ból izolált vinkamin az agyi vérkeringés javítására szolgáló készítmények hatóanyaga volt. Emiatt a faj egyszerre tekinthető mérgező és gyógyszerészeti szempontból értékes növénynek.
Etimológia
A Vinca név a latin vincire („megkötni”, „összefonni”) igéből származik, utalva a növény hosszú, kúszó hajtásaira. A minor latin szó, jelentése „kisebb”, amely a nemzetség nagyobb termetű fajaitól való elkülönítésre szolgál. A magyar meténg szó régi eredetű növénynév, amely évszázadok óta használatos a Kárpát-medencében.
Guimpel, F., Willdenow, C.L., Hayne, F.G., Abbildung der Deutsche Holzarten (1815-1820); vol. 1 (1815)
