Vitex agnus-castus - illatos barátcserje

Magyar nevek: barátcserje, szűzfa
Család: Lamiaceae (korábban Verbenaceae)

Rövid morfológia

• Életforma: 2–5(–6) m magas, laza koronájú, lombhullató cserje vagy kis fa; fiatal hajtások négyélűek (ajakos jellemvonás).

• Levél: átellenes állású, tenyeresen összetett (többnyire 5–7 keskeny lándzsás levélke), fonákon enyhén szürkészöld; aromás illóolajos mirigyekkel.

• Virág: nyár közepétől ősz elejéig; 10–20 cm-es felálló fürtös-bugás virágzat (spicák). Szín: többnyire levendulakék-lila, ritkán rózsaszín vagy fehér. Nektárban gazdag, erős méh- és pillangómágnes.

• Termés: borsszem-nagyságú, feketedő csonthéjas (drupe), fűszeresen illatos („barátbors”).

• Gyökérzet: mélyre hatoló, szárazságtűrést ad.

Ökológia és igények

• Fény: napfénykedvelő.

• Talaj: jó vízvezetésű, meszes vagy semleges vályog/kavics; természetben gyakran folyóparton, ártéri teraszokon, de a száraz nyarat is bírja, ha gyökere eléri a talajvizet.

• Éghajlat/télállóság: meleg-mérsékelt, mediterrán.

• Metszés: virágzás többnyire az adott évi hajtásokon → erős visszavágás kora tavasszal bő virágzást ad.

• Probléma: kevés; rossz lefolyású talajon gyökérrothadás.

Növényföldrajz

• Őshonos elterjedés: Mediterráneum és Ny-Ázsia: Portugáliától és a Balkántól Törökországon, Kis-Ázsián, Levantén és a Kaukázus peremén át Iránig; jelen van a Fekete-tenger partvidékén is.

• Élőhelytípusok: alacsony, meleg fekvésű folyó- és patakvölgyek, hordaléklejtők, lagúnák, tengerparti hátak; féltermészetes cserjések, ripáriás (folyómenti) galéria-erdők szegélye.

• Magasság: tengerszinttől kb. 700(–900) m-ig.

• Másodlagos/meghonosodott állományok: Dél-Afrika, Kalifornia, Ausztrália, Új-Zéland, valamint Közép- és Ny-Európa melegebb városklímáiban – többnyire kerti kiültetésekből. Inváziós nyomása legtöbb helyen alacsony–közepes, főként vízfolyások mentén jelenhet meg.

Felhasználás és hatóanyagok

• Dísznövény: hosszan virágzó, szárazságtűrő, sós permetet is tűrő (partközeli) cserje.

• Fitoterápia: a „chasteberry” termés kivonatai (iridoid glikozidok, diterpének; dopaminerg/prolaktin-moduláló hatás) nőgyógyászati készítményekben használatosak.

• Aroma/fűszer: a termés borsos-kámforos illatú, történetileg borspótlóként is használták.

Hasonló faj

• Vitex negundo – kelet-ázsiai rokon, szélesebb levélkék, gyengébb fagytűrés.

Etimológia

• Vitex – latin nemzetségnév, már az ókori szerzőknél (pl. Plinius) így szerepel. Valószínűleg a latin viere / vieo („fonni, kötni”) igéből származik, utalva arra, hogy a cserje hajlékony vesszőit fonásra, kötözésre használták (kosárfonás, kötélpótlék). Rokonságban áll a latin vimen („vessző”) szóval. A görög név lýgos (λύγος) ugyanezt a „hajlítható” jelentésárnyalatot hordozza.

• agnus-castus – a fajnév egy hibrid görög–latin alak:

  • görög hagnós (ἁγνός) = „tiszta, szemérmes, szűzies/chaste” → a középkori latinban félreértve agnus-szá („bárány”) torzult,

  • latin castus = „tisztaságos, erkölcsös/chaste”.

  Az egész így lényegében „chaste (agnos) – chaste (castus)”, azaz „szűzi/tisztaságos” fát jelent. A név a növényhez társított nemiség-fékező hiedelmekre és használatra utal (barátbors, „chaste tree”).

• Szerzőség: Vitex agnus-castus L. – Linné írta le.