Xanthoceras sorbifolium - sárgaszarvfa

EN: yellowhorn
DE: Gelbhorn
ES: xantoceras

Morfológia

A Xanthoceras sorbifolium — sárgaszarvúfa, kínai sárgaszarvfa — lombhullató cserje vagy kisebb fa a szappanfafélék családjából. Többnyire 2–5 méter magas, kedvező termőhelyen 6–8 méteres kisebb fává is fejlődhet. Habitusa fiatalon felálló, később szélesebb, szabálytalanabb koronájú.

Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 9–17 levélkéből állnak. A levélkék lándzsásak vagy hosszúkás-tojásdadok, fűrészes szélűek, fényes vagy középzöld színűek. Lombja finom rajzolatú, némileg a berkenyék leveleire emlékeztet, erre utal a fajnév is.

Virágai tavasszal, általában április–májusban nyílnak. A virágzat felálló, laza bugaszerű fürt. A virágok viszonylag nagyok, ötszirmúak, fehérek, a torokrésznél eleinte sárgás, majd gyakran vöröses vagy bíboros folttal. A virágzás feltűnő és díszes.

Termése nagy, gömbölyded vagy tojásdad toktermés, amely éréskor felnyílik. Benne több nagy, fényes, sötétbarna vagy fekete mag fejlődik. A mag olajban gazdag.

Növényföldrajz

A Xanthoceras sorbifolium Észak- és Északkelet-Kínában, valamint Mongólia egyes vidékein őshonos. Elterjedése főként kontinentális, hideg telű, szárazabb éghajlatú területekhez kötődik.

Természetes vagy féltermészetes előfordulási területei:

• Észak-Kína,

• Belső-Mongólia,

• Mandzsúria déli részei,

• Mongólia egyes szárazabb vidékei.

A faj olyan térségekből származik, ahol a tél hideg, a nyár meleg, a csapadék pedig gyakran mérsékelt vagy kevés. Ez magyarázza jó szárazság- és hidegtűrését.

Társulás

Természetes élőhelyein szárazabb cserjésekben, hegyoldalakon, löszös vagy köves lejtőkön, erdőssztyepp jellegű területeken fordul elő. Gyakran nem zárt erdőkben, hanem nyíltabb, naposabb élőhelyeken található.

Jellemző társulási környezetei:

• száraz cserjések,

• erdőssztyepp jellegű lejtők,

• löszös domboldalak,

• köves hegyoldalak,

• száraz erdőszegélyek,

• félszáraz kontinentális bozótosok.

Társulhat szárazságtűrő cserjékkel, mandula- és kajszifajokkal, szilekkel, juharokkal, berkenyékkel, rózsafélékkel, illetve kontinentális sztyepp- és erdőssztyepp-fajokkal.

Ökológiai igények

A Xanthoceras sorbifolium fényigényes növény. Teljes napon fejlődik és virágzik a legszebben; árnyékban ritkábban virágzik, habitusa lazábbá válik.

Talajban viszonylag igénytelen, de legjobban:

• jó vízáteresztő,

• középkötött vagy lazább,

• meszes vagy semleges,

• mérsékelten száraz vagy üde,

• tápanyagban közepesen gazdag talajokon fejlődik.

Jó szárazságtűrő képességű, ezért napos, meleg, vízben nem bővelkedő helyeken is megél. A pangó vizet, tömörödött, levegőtlen talajt és tartósan nedves termőhelyet rosszul viseli. Fiatal korban a gyökérzete érzékenyebb lehet az átültetésre, ezért végleges helyére célszerű telepíteni.

Hidegtűrése jó; kontinentális eredete miatt a téli fagyokat többnyire jól viseli. A késő tavaszi fagyok azonban a friss hajtásokat vagy virágokat károsíthatják.

Felhasználás

A Xanthoceras sorbifolium értékes díszcserje vagy kis díszfa. Különösen tavasszal látványos, amikor nagy, fehér, sárgás-vöröses közepű virágai tömegesen nyílnak.

Felhasználható:

• szoliterként,

• kisebb kertekben,

• napos cserjecsoportokban,

• szárazságtűrő díszkertekben,

• kontinentális klímájú parkokban,

• gyűjteményes kertekben,

• méhlegelőként.

Magjai olajban gazdagok, ezért származási területén és újabb termesztési kísérletekben olajnövényként is számontartják. A magolaj élelmiszeripari, ipari vagy bioenergia-célú hasznosításra is alkalmas lehet. Magja pörkölve egyes helyeken fogyasztott, de nagyobb mennyiségű vagy nem megfelelően kezelt fogyasztása nem általános kerti használat.

Díszértéke mellett szárazságtűrő és hidegtűrő jellege miatt érdekes faj városi és klímaváltozáshoz alkalmazkodó ültetésekben is, feltéve hogy a talaj jó vízáteresztő.

Etimológia

A Xanthoceras nemzetségnév görög eredetű összetétel:

• xanthos = sárga,

• keras = szarv.

A név a virágban található sárgás, szarvszerű vagy mirigyszerű képletekre utal.

A sorbifolium latin összetétel:

• Sorbus = berkenye,

• folium = levél.

Jelentése: „berkenyelevelű”. A fajnév a páratlanul szárnyalt, sok levélkéből álló lombozatra utal, amely bizonyos mértékben a berkenyék leveleire emlékeztet.

A magyar sárgaszarvúfa vagy sárgaszarvfa a nemzetségnév jelentését követi, és a virág sárgás belső képleteire utal.