Yucca filamentosa - nagyvirágú pálmaliliom

Magyar nevek: kerti jukka, rostszálas jukka, nagyvirágú pálmaliliom
Család: Asparagaceae (Agavoideae alcsalád)

Morfológia

• Életforma: örökzöld, tőlevélrózsás félcserje; rizómákkal terjed, törzse többnyire nincs vagy csak idősen alakul ki.

• Levelek: 40–80(–100) cm hosszú, 2–5 cm széles, kékeszöld–zöld, merev, kard alakú levelek, hegyük tűszerű. A levélszéltől jellegzetes fehér, sodrott rostok (filamentumok) válnak le.

• Virágzat: 1,2–2,5 m magas, felálló bugavirágzat (pánikula), sok lecsüngő, harang alakú, 5–8 cm-es fehér/krémszínű (néha zöldes vagy enyhén krémsárga) virággal; június–július (ill. melegebb helyen hosszabb).

• Termés: száraz, felnyíló tok, éretten fekete magokkal; magérlelés többnyire csak ott sikeres, ahol megvan a specializált jukka-moly (Tegeticula spp.) beporzó.

• Gyökérzet: erős karógyökér + rizómák; szárazságtűrő.

Ökológia, igények

• Fény: teljes nap–félárnyék (napon a legkompaktabb).

• Talaj: jó vízáteresztésű, homokos–kavicsos talaj; meszes és gyengén savanyú talajt is elvisel; pangó vizet nem tűri.

• Télállóság: kifejezetten fagytűrő.

• Szaporítás: sarjakkal, rizóma­darabbal; maggal ott, ahol van beporzó.

• Kártevők/betegségek: ritkán gond; túlöntözésnél tőrothadás.

Hasonló fajok, taxonómiai jegyzet

• Gyakran keverik a Yucca flaccida-val (lágyabb, lehajló levelek). A két név a kertészetben részben átfed, egyes szerzők szerint hibridkomplex vagy alfaji szintű eltérés. Kerti fajták (pl. ‘Color Guard’, ‘Bright Edge’, ‘Golden Sword’) többnyire Y. filamentosa/flaccida hibridek.

Felhasználás

• Dísznövény: szoliter, kavics- és xerikertek, várostűrés jó.

• Néprajzi/haszon: levelekből rost (kötél, kefeszál), fiatal virágbimbók helyenként fogyaszthatók (helyi hagyomány szerint, mértékkel).

Növényföldrajz (areológia)

• Őshonos elterjedés: az USA délkeleti–keleti részének atlanti és részben a golf-vidéki síkságai és dombvidékei: kb. Virginiától és Észak-Karolinától Floridáig, nyugatra Alabama–Mississippi–Louisiana felé, foltokban északabbra is, a Piedmont, Appalache előterek, pine barrens és tengeri dűnék élőhelyein.

• Élőhelytípusok: homokdűnék, tengerparti hátak, száraz tölgyesek, fenyérek, prériszegélyek, útszélek – tápanyagszegény, laza, száraz talajokon.

• Magasság: tengerszinttől kb. 900 m-ig (lokálisan magasabbra is).

• Másodlagos/behurcolt előfordulás: széles körben meghonosodott a díszkerti ültetésekből Európában (különösen a Mediterráneumban és Közép-Európa melegebb részein), a Kaukázusban, Új-Zélandon; inváziós nyomása általában alacsony–közepes, többnyire települések közelében, zavart élőhelyeken marad fenn.

Rövid terepi kulcs

• Tőlevélrózsa, merev kardlevelek a szélükön fehér, göndörödő rostokkal → Y. filamentosa s.l.

• Ha a levelek látványosan lehajlanak, a növény lazább habitusú → valószínűbb Y. flaccida vagy hibrid.

Etimológia:

• Yucca – Linné 1753-as nemzetségneve. A szó a spanyol yuca alakból került a botanika nyelvébe; ez pedig a taíno (Karib-térség) eredetű név, amely eredetileg a manióka/cassava (Manihot esculenta) neve volt. A korai európai utazók a nevet tévesen vitték át az agávafélékre, és így rögzült a „Yucca” a nemzetség számára.

• filamentosa – latin melléknév a filamentum („szál, rost”) + -osa („bővelkedő valamiben”) elemekből: jelentése „szálas, rostos”, utalva a levélszélekről lefoszló fehér filamentumokra.

• Szerzői hivatkozás: Yucca filamentosa L. – Linné írta le.