Zelkova carpinifolia - kaukázusi gyertyánszil

Alapismeretek

• Magyar név: kaukázusi gyertyánszil, zelkova

• Család: Ulmaceae

• Érvényes név: Zelkova carpinifolia (Pall.) K.Koch

• Név jelentése: „carpinifolia” = „gyertyánlevelű” – levelei a gyertyán (Carpinus) leveleire emlékeztetnek.

Morfológia röviden

• Életforma: lombhullató, nagytermetű fa (20–35 m, kedvező helyen még magasabb), gyakran barázdált, „pillérszerű” törzzsel és szélesen boltozatos koronával.

• Levél: tojásdad–lándzsás, finoman fűrészes, többnyire csúcsos; erezete hangsúlyos (gyertyánra emlékeztet).

• Virág/termés: szélbeporzás; apró, egyivarú virágok. A termés kicsiny, csonthéjas jellegű makkocska (drupecetum).

• Fenológia: korán fakad, lombot ősszel aranysárgára színezve hullatja.

Ökológia

• Élőhely: mély, üde–nedves, tápdús alluviális talajok; folyómenti ligeterdők, árterek, völgyalji és alsó hegyvidéki erdők szegélye.

• Társulás: gyakran Euxino–Hirkán (Kolkhisz–Hirkánia) relikt lombos erdőkben; társulhat pl. gyertyánnal (Carpinus betulus), platánnal (Platanus orientalis), juharokkal (Acer spp.), kőrisekkel (Fraxinus spp.).

• Fényviszony: fiatalon árnyéktűrő, kifejlett korban inkább félfény–fénykedvelő.

• Klíma: meleg-mérsékelt, párás, enyhe téllel és magas évi csapadékkal; a késői tavaszi fagyokat kerüli.

Növényföldrajz (fő fókusz)

• Chorológiai típus: Euxino–Hirkán (Pontusi–Hirkániai) relikt elem az Arcto-terciér flórakörből.

• Refúgium-jelleg: A faj a harmadidőszaki (Tercier) meleg-nedves klíma maradványa; a jégkorszaki lehűlések idején a Kolkhisz (Fekete-tenger keleti partvidéke, Ny-Georgia) és a Hirkániai erdők (ÉNy-Irán – Kaszpi-tenger déli és nyugati pereme; Talysh-hegység D-KE Azerbajdzsánban) szolgáltak menedékül.

• Elterjedés (őshonos):

  • Kaukázus nyugati–középső része: főleg Nyugat-Georgia (Kolkhisz síkvidékei és alsó dombvidékei); szórványosan a Kaukázus előterében.

  • Talysh és Hirkánia: Délkelet-Azerbajdzsán (Talysh) és Észak-Irán (Gilan, Mazandaran, Golestan) nedves, örökzöld–lombhullató kevert erdői.

  • (Egyes források kis pontszerű előfordulásokat említenek É-Dagesztán/Kelet-Grúzia felé is, de az állományok döntő hányada a fenti két nagy refúgiumban koncentrálódik.)

• Magassági öv: tengerszinttől kb. 700(–1000/1200) m-ig, főként sík- és dombvidéki allúviumon.

• Diszjunkció és rokon fajok: A Zelkova nemzetség tagjai (pl. Z. serrata Kelet-Ázsiában, Z. abelicea Krétán, Z. sicula Szicílián) mozaikos, egymástól távoli relikt gócokban maradtak fenn – klasszikus példája a Tercier kori kelet–nyugati elterjedés későbbi széttöredezésének.

Természetvédelmi helyzet

• Állományok: folyószabályozás, síkvidéki élőhelyek átalakítása, tarvágások és legeltetés miatt sok helyen széttöredezettek, visszaszorultak; a természetes megújulás helyenként gyenge.

• Védelem: több kaukázusi és hirkániai rezervátumban védelem alatt; nemzetközi státusát a források „sebezhető / veszélyeztetett” kategóriák környékére teszik – régiónként eltérő kockázatokkal.

• Ex situ: botanikus kertekben, dendrológiai gyűjteményekben világszerte ültetik, részben génmegőrzési céllal is.

Gazdasági–használati adatok

• Faanyag: kemény, tartós, jól megmunkálható (bútor, esztermunkák, belső faipar).

• Díszérték: parkfaként ritkán ültetik (nagy térigény, meleg–párás klímaigény).