-
Család: Ulmaceae
-
Érvényes név: Zelkova schneideriana Hand.-Mazz.
-
Rokonság: a Zelkova nemzetség kelet-ázsiai tagja (Z. serrata, Z. sinica) és a nyugat-eurázsiai reliktumok (Z. carpinifolia, Z. abelicea, Z. sicula) mellett.
-
Életforma: lombhullató, nagytermetű fa (20–30(35) m), szélesen boltozatos koronával.
-
Kéreg: fiatalon sima, később táblásan/foltokban leváló; a belső rétegek gyakran narancsos-szürkék (mozaikos hatás).
-
Rügy/ág: rövidhajtások és hosszúhajtások váltakoznak (szilfélékre jellemző habitus).
-
Levél: tojásdad–lándzsás, erősen fűrészes szélű, csúcsban elnyúló; fonákon az erek mentén finoman szőrös lehet; levélerek markánsak.
-
Virág: kicsiny, szélbeporzású, tavasz végén;
-
Termés: apró, kemény falú „makkocska” (drupecetum), ősszel érik.
Ökológia
-
Élőhely: üde–nedves, tápdús folyómenti erdők, alluviális teraszok; domb- és hegyvidék alsó övei.
-
Talaj: mély, jó vízellátású (gyakran löszös/alluviális), helyenként meszes alapkőzeten is; pangó vizet nem kedveli.
-
Fény: fiatalon árnyéktűrő, kifejletten félfény–fénykedvelő.
-
Klíma: meleg-mérsékelt, párás (monszunhatású) éghajlat, csapadékos nyár, viszonylag enyhe tél.
Növényföldrajz
-
Chorológiai típus: Sino–japán flóratartomány meleg-mérsékelt, párás erdők Arcto-tercier reliktum eleme.
-
Őshonos elterjedés (Kína): mozaikos állományok a Közép- és Dél-Kína meleg-mérsékelt zónájában, főként a Jangce középső–alsó szakaszának völgyrendszeréhez és mellékvízfolyóihoz kötötten. Gyakori (tartományok példáként): Anhui, Zhejiang, Jiangsu, Jiangxi, Hubei, Hunan, továbbá foltokban Sichuan–Guizhou–Yunnan keleti pereme és Shaanxi déli oldala; tengerszint felett kb. 200–1200(–1500) m.
-
Refúgium-jelleg: a pleisztocén lehűlések idején a mély, párás folyóvölgyek és déli lejtők szolgáltak klimatikus menedékként; a mai elterjedés foltszerű, ami a reliktum státuszt tükrözi.
-
Biogeográfiai összefüggés: a kelet-ázsiai Zelkova-taxonok (különösen Z. serrata, Z. sinica, Z. schneideriana) egy keleti reliktumív elemei, amely nyugaton a Kaukázus–Hirkánia (Z. carpinifolia), illetve a mediterrán szigetek (Kréta: Z. abelicea; Szicília: Z. sicula) diszjunkt gócaival állít párhuzamot – klasszikus példája az Arcto-tercier geoflóra későbbi széttöredezésének.
Természetvédelmi státusz
-
A sík- és dombvidéki élőhely-átalakítás (folyószabályozás, urbanizáció, ültetvények) miatt sok helyen állomány-aprózódás, élőhelyvesztés; természetes felújulás a zavart állományokban gyenge lehet.
-
Státusz: országos/regiónális listákon több helyen védett/érzékeny; globálisan nem a legsúlyosabb zelkova-fajok között, de élőhely-függő és lokálisan sérülékeny.
-
Védelem: völgyerdők, folyómenti ligeterdők megőrzése; ex-situ gyűjtemények (botanikus kertek) fenntartása.
Díszérték és faanyag
-
Díszfa: ritkábban ültetik nyugaton (klímaigény, térigény), Kínában parkokban előfordul; jó szárazságtűrésűnek tartják egyszer meggyökeresedve, de a jó vízellátást kedveli.
-
Faanyag: kemény, szívós; hagyományosan a belsőépítészetben használják.
Megkülönböztetés rokon fajoktól
-
Z. serrata: szélesebb, gyakran aszimmetrikusabb levelek; elterjedtebb É-Kína–Korea–Japán felé.
-
Z. sinica: rövidebb, vaskosabb hajtás, sűrűbb levélállás; Kína északi-középső része.
-
Z. schneideriana: hosszabb, lándzsásabb levelek, hangsúlyos fűrészeltség; jellegzetesen Jangce-vidéki–délkelet-kínai elterjedés.
A Zelkova schneideriana a Sino–japán flóravidék meleg-mérsékelt, párás folyóvölgyeinek reliktum faja. Ma a Jangce középső–alsó szakaszának és mellékvölgyeinek üde, alluviális erdeiben, valamint a környező domb- és hegyvidék alsó öveiben található foltszerű, diszjunkt populációkban. Mint a Zelkova nemzetség többi tagja, a pleisztocén klímaváltozások idején völgyrefúgiumokban maradt fenn; mai mozaikos elterjedése és élőhely-függősége a hosszú távú relikt státuszt tükrözi.
