Zelkova serrata - japán gyertyánszil

• Család: Ulmaceae (szilfafélék)

• Származás: Japán, Korea, Kelet-Kína

•  

Etimológia:

• Zelkova – A nemzetségnév a kaukázusi faj (Zelkova carpinifolia) grúz köznévi nevéből származik: ზელქვა (zelkva / dzelkva). Ezt a nevet a 19. században vették át botanikai latinba (a nemzetséget Édouard Spach nevezte el).

• serrata – A fajnév latinul „fűrészes szélű, fogazott” (a serra = „fűrész” szóból), a levelek finoman fűrészes peremére utal.

• Szinonimiai háttér: a fajt eredetileg Thunberg írta le Ulmus serrata néven; Makino helyezte át a Zelkova nemzetségbe → Zelkova serrata (Thunb.) Makino.

Megjelenés

• Méret/habituskép: 15–25(30) m magas, fiatalon váza/kehelyszerű, később szélesen boltozatos korona. Tiszta, egyenes törzs, nagy lombtömeg.

• Kéreg: fiatalon sima, szürke; idősödve lemezesen válik, narancsos-vöröses foltokkal – téli díszérték.

• Levél: 5–12 cm, tojásdad, csipkés (finoman fűrészes), rövid hegyben végződő; ősszel sárga-narancs-rézvörös színeződés, változatosan látványos.

• Virág/termés: apró, jelentéktelen zöldes virágok tavasszal; kicsiny, lapított diócskák (szamarák nélkül).

Felhasználás

• Utcafa/parkfa: kiváló városi körülmények közé (szmog, sózás, talajtömörödés relatív tűrése).

• Solitér: szép koronája és őszi lombszíne miatt.

• Erdészeti/árnyék: nagy, egybefüggő árnyékot ad, jó mikroklíma-javító.

Előnyök a szilekkel szemben

• Holland szilfavészt (Ophiostoma) lényegesen jobban tűri/kerüli, mint az Ulmus fajok; kevesebb kéregrepedési és villás elágazási gond, ha jól metszett.

Ökológia/egyéb

• Nem számít invazívnak. Jó urbanisztikai fa.  Allergén potenciálja alacsony–közepes.